Ne várjuk meg, hogy a sült kacsa a szánkba hulljon… Persze, hogy utólag okoskodom… Na, de ki nem?

Hogy kifejtsem szenzációs és eredeti eszmefuttatásomat arról, hogy a csirkehúson túl is van élet és, hogy ne ragadjunk le mindig annál a szárnyasnál, amibe a leggyakrabban belebotlunk, semmiféle megvilágosodás nem kellett, hanem egy egyszerű véletlen: a feleségem kapott ajándékba egy kacsát.

Én meg álltam és néztem: „Nahát, van a csirkén kívül is ehető szárnyas?” Van, és nem is egy, és nem is akármilyen. Igen, tudom, jóval drágábbak, hogy a libamájról már ne is beszéljünk…

z ember elmegy a bankba, felvesz egy nagyobb kölcsönt, aztán vesz belőle egy tenyérnyi májat és némi hájat, de erről legközelebb...

Szóval ott volt a kacsa. Akkor már használjuk ki minél változatosabban és praktikusabban. Úgyhogy a farhátból és szárnyakból készült egy sütőtökös húsleves (erről is később), a combokból és a melléből meg az alábbi:

Sült kacsacomb aszalt szilvával

Hozzávalók: kacsacomb és/vagy kacsamell, egy csomag aszalt szilva, egy darabka friss gyömbér, pár gerezd fokhagyma, 3 ek. szójaszósz, egy kicsi chilipaprika, 3 deci száraz vörösbor, 1 rúd fahéj, méz, só, bors.

Elkészítés: A kacsacombokat, a kacsamellet bedörzsöljük sóval, borssal, tepsibe tesszük és a 240 fokra előmelegített sütőben 20 percig sütjük. Ezalatt kisül a zsírja – ezért nem kell alája semmit tenni – és megpirul a teteje.

Közben egy tálban összekeverjük az aszalt szilvát, a lereszelt gyömbért és fokhagymát, az apróra vágott chili paprikát, a bort és a szója szószt. Mikor 20 perc után kivesszük a tepsit, a kotyvalékot a kacsahús köré öntjük, egy rúd fahéjat dugunk a közepébe, visszatesszük a most már 150 fokra hűtött sütőbe és egy-másfél órát sütjük.

Ha a szósz túlságosan fogy, időnként egy kevés vízzel pótoljuk. Mikor már majdnem megsültek a húsok, megkenjük a tetejüket mézzel és ismét 20 percre visszatesszük most már 220 fokra, amíg sötét színűre, ropogósra sülnek.

Krumplipürével és savanyúsággal tálaljuk.