Megelégelve a székelyudvarhelyi utakon tapasztalható áldatlan állapotokat, a beígért kerékpársávok elmaradását, a Szekler Teker kerékpáros mozgalom két tagja, Simon Szilárd és Kakasy Botond Jakab Attila városmenedzsert “ kérte számon” a napokban. A zökkenőmentes városi bringázást szívügyüknek tekintő civilek közösségi oldalukon számoltak be az elhangzottakról. Úgy látják, a szemléletváltást éppen a városvezetéssel kell kezdeni…

Kezdjük egy jó hírrel: a városmendzser megígérte, hogy beszél a helyi rendőrséggel arról, hogy amíg nem használhatók – értsd: nem léteznek, nincsenek felfestve – bringasávok Udvarhelyen, addig ne utasítsák a kerékpárosokat ezek használatára. Korábban sok panasz volt ezzel kapcsolatban mind a helyi, mind pedig az állami rendőrség munkatársaira, most viszont – a bringaszezon lejártával, a tél beéállta előtt nem sokkal – az udvarhelyi biciklisek fellélegezhetnek…

A bringások rákérdeztek arra is, hová tűnt a Mokka előtt elhelyezett, autót formáló kerékpártámasz. A városmenedzser válasza szerint a bringás “utcabútor” valóban eltűnt, de tavasszal újat csináltatnak, és további tíz támaszt helyeznek ki a központba. Az autos bringatámaszt nem mellékesen a Fuss Neki! adománygyűjtő akció keretében gyűjtött támogatásokból, illetve a kivitelező cégek segítségének köszönhetően állították fel, tehát szimbolikus jelentősége is van.

Simon Szilárd szerint a Mokka előtti ötös bringatámaszt – csakúgy mint az utána kihelyezetteket – hivatalosan átadták a polgármesteri hivatal  adminisztrálásába. „Úgy gondoljuk, hogy a közösség által a városnak felajánlott és elfogadott utcabútort kutyakötelessége lenne megőrizni és karbantartani a városvezetésnek” – vélte Simon.

A tavaly őszre, majd idén tavaszra ígért, a Bethlen utcától a Kauflandig terjedő biciklisáv helyzetéről annyit sikerült megtudni Jakab Attilától, hogy „a tervre lassan kerülnek rá a pecsétek”, s hogy egyelőre hiányzik a jóváhagyás a megyei rendőrség részéről, mi több, a megyei intézmény szerint elfogadhatatlan és hiányos a terv. Simon Szilárd szerint az a gond, hogy a megyei rendőrség a helyi állami rendőrség véleménye alapján fogalmazta meg észrevételeit, tehát felvetődik a kérdés: egy ilyen volumenű megvalósítás előtt miért nem egyeztettek a városvezetők a rendőrséggel???

A kerékpárosok azt is felrótták, hogy parkolás-politikájával a városvezetés tulajdonképpen autóhasználatra ösztönzi a városlakókat. A városmenedzser azzal védekezett, hogy a bérleti rendszert nem ők vezették be, ugyanakkor elismerte, hogy a jelenlegi rossz rendszert tulajdonképpen legalizálták, hisz azzal, hogy kiterjesztették a bérleti rendszert, most a korábbi törvénytelen „blattolással” ellentétben mindenki legálisan parkol egész nap a városközpontban napi 1-2 lejért. A tervek szerint emelik a parkoló bérletek és a parkoló díjak árát is, amely remélhetőleg csökkenti a városközpontban tapasztalható autós zsúfoltságot.

A Szekler Teker tagjai azt is kifogásolták, hogy a Közlekedésfejlesztési Munkacsoport tulajdonképpen nem működik, holott éppen a fenti problémák orvoslására volt létrehozva. Jakab Attila elismerte, hogy a korábbiakkal ellentétben ezt a fórumot rendszeresen használni kell a kompromisszumok kialakítására, „másképp nem fognak a dolgok előremenni.” A munkaülések gyakoriságában azonban nem sikerült dűlőre jutni, hiszen a bringások havi rendszerességgel szeretnék átbeszélni a kerékpározással, közlekedéssel kapcsolatos problémákat, míg a városmenedzser szerint elégséges lenne negyedévente, vagy még ritkábban találkozni. Simon Szilárd ugyanakkor úgy látja, amennyiben a városháza a különböző munkacsoportokat csak arra használja, hogy az általa már eldöntött dolgokat legitimizálja, akkor semmi értelme az egésznek. „Mi értjük, hogy a politikai logika ezt követeli meg, de ennek csak torzító hatása lenne, mert azt az érzést kelti, hogy meg volt beszélve az adott téma a szakemberekkel, civil érdekképviseletekkel.

A Szekler Teker tagjai arra is rákérdeztek, a közlekedés terén milyen szemléletformálást igyekezett kialakítani a városvezetés a lakókban, mire azt a választ kapták, hogy a szemléletformálást a Szekler Teker végzi…

Simon Szilárd ezek után úgy látja, a városvezetés jelenleg nem fogja fel a szemléletformálás fontosságát, hiszen „jobb helyeken” kétszer annyit fordítanak a régi, beidegződött szemléletek átalakítására, mint amennyit költenek infrastruktúrára.

A Szekler Teker tagjai ezért azt tervezik, hogy tavasztól kezdődően rendszeres akciókkal próbálják majd meg szemléletváltásra bírni a városvezetést, hiszen úgy látszik, „ezt éppen velük kell kezdeni.”.