Ennek a könyvnek alighanem viharos utóélete lesz, mert bátor és szókimondó. Nem pártpolitikai megközelítése, hanem érdek nélküli tükörképe a mai székely valóság elhallgatott lényegének.
Ha valaki magára ismer benne, az nem a véletlen műve. Legyen szó maffiaszervezetről (RMDSZ), önfelszámolásról (EMNP), hatalom mellé dörgölőzésről (MPP), félrevezetőkről (SZNT) vagy az autonómiának nevezett illúzióról. Nézzünk hát tükörbe!

Recenzió (Tükörképmutatás)
Király Csaba, Székely Tükör, A székely nép leírása valóság-mítosz nélkül.
A szerző magánkiadása, 2017.

Király Csaba könyve, a Székely Tükör nem vitairat. A leírtakkal természetesen sokféleképpen lehetne polemizálni, de mint a szerző is megjegyzi, mi értelme volna feleselni egy tükörnek?

A szerző már az alcímmel tudatosítja olvasójában, hogy itt annak a székely népnek a leírásáról van szó, amelyről ezúttal lehámozták a valóság-mítoszt.
A könyv nem általánosít, ez már az első figyelmeztető mondatból kiderül: Tisztelet a kivételnek! Persze, egyet nem értés esetén nem árt mélyebben nézni a Székely Tükörbe.

Amiről a könyvben szó van, az a székely múlt és jelen. Legyen bármennyire szubjektív és felületes, a szerző úgy véli, szükséges róla beszélni, mert nincs időnk kivárni, míg történelemmé válik.

„Félő, hogy ugyanarra a sorsra jutunk, mint az erdélyi szászok. És önmagunk gyávaságán, ostobaságán, gyarlóságán kívül, senkit és semmit nem okolhatunk majd ezért”

– olvasható az elöljáró sorokban.

Király Csaba szükségesnek tartja kihangsúlyozni, hogy írása nem pártpolitikai megközelítése, hanem érdek nélküli tükörképe a mai székely valóság elhallgatott lényegének.

„Lehetnek álmok, illúziók, a nyomor tetején harsogó, jól fizetett megélhetési politikusok, kevésbé jól fizetett csodavárók és igehirdetők, kihasználhatják még ideig óráig az egyéni előnyökkel és hasznokkal járó, összetákolt status quót (…) maga a nép azonban már lemondott önmagáról, jövőjéről, félrészeg bódulatban egy hatalmas halotti menetben halad, - a Nagy Menetelésben - a temető felé. A könyv elsősorban az ebben a menetelő székely néphez szól.”

A székely nép „fennálló állapotát” bemutatandó a szerző hajlandó lesüllyedni a haszonelvű képmutatás és a nemzeti összelopkodás legmélyebb lelki régióiba is.

Jó néhány pofont kioszt, amikor keserű sorokat vet papírra a maffiaszervezetnek is beillő RMDSZ hatalomvágyáról, a megújulásra képtelen, önmagát felszámoló EMNP-ről, a hatalom mellé dörgölőző MPP-ről, az idősek klubjának is nevezhető, félrevezetésben jeleskedő SZNT-ről, a Tőkés-Szász-Izsák konstellációról vagy a Mészáros-Kelemen RT, a Kövér-Szász Kft. nemzetmentő beruházásairól.

A Székely Tükör külön fejezetet szentel az autonómiának nevezett illúziónak.

„Az a sztereotípia, ami a székelység autonómiáért folytatott mindennapi küzdelméről él, az nem létezik. Csak a székely politikai vezetők alibije a havi fizetésért, és a helyzetből fakadó előnyök kihasználásának fedősztorijaként.”

A Székely Tükör csak azt mutatja, ami volt és ami van. A szerző azonban attól fél, ami lesz. Illetve, ami akár meg is történhet: a székelység lelép a történelem jelenét jelentő színpadáról.

S akkor, az elmulasztott lehetőségek, az elkövetett hibák, bűnök miatt az utolsó székely a tükörbe nézve majd káromkodhat egy nagyot...

A Székely Tükört ne keresse a könyvárusoknál! Kizárólag e-mailben rendelhető meg, a szekelytukor2017@gmail.com címen.