"Nem tulajdonítanak akkora jelentőséget a mozgásrehabilitációnak, amekkorát kellene, holott sokszor mi integráljuk vissza a társadalomba azokat a személyeket, akiken az orvosok, a gyógyszerek már nem tudnak segíteni" – mondja Fejér Zoltán. A székelyudvarhelyi gyógytornász „hozta vissza” az életbe Csavar Zoltán kézilabdaedzőt is, vele beszélgettünk a különböző gyógymódokról, mozgásrehabilitációról, illetve napjaink népbetegségéről is szót ejtettünk.

Csavar Zoltán egykori kézilabdázó, aki a Pick Szegeddel magyar bajnoki címet is nyert, tavaly augusztus 31-én kapott agyi infarktust, a bal oldala gyakorlatilag teljesen lebénult.

Három hétig feküdt kórházban, az orvosok azzal bocsátották el, hogy valószínűleg már sosem tud lábra állni. „Székelyudvarhelyen felkerestem Fejér Zoltán gyógytornászt, s már a hatodik torna után meg tudtam mozdítani a lábamat, nem sokkal később már fel is tudtam állni. Ez csodaszámba ment, hiszen az orvosok azt mondták, valószínűleg már sosem állok lábra” – mesélte portálunknak Csavar Zoltán.

Csavar Zoltán sokat köszönhet gyógytornászának

Az egykori kézilabdázó, jelenlegi kézilabda edző gyors felépülésére egy marosvásárhelyi rehabilitációs központban is rácsodálkoztak. „Azt mondták, nem tudják, hová járok, mit csinálok, de feltétlenül folytassam, mert amit hét hét alatt elértünk, azt ők négy hónap alatt sem tudták volna elérni” – emlékezett vissza Csavar, akinek orvosai – látva a javulást – azt mondták, „magának nagyon jó gyógytornásza van, nagyon nagy szó, amit eddig véghezvitt.”

Csavar Zoltán, aki sokáig az ágyban sem tudott egyedül megfordulni, természetesen még mindig nehézkesen, de már mankó nélkül is tud járni.

Állítja: mindezt Fejér Zoltánnak köszönheti. A székelyudvarhelyi gyógytornásszal sokat egyeztettünk, amíg egy interjú erejéig minket is be tudott „szúrni” zsúfolt határidő naplójába.

Páciensei a csapattársai

 - Hogyan kerültél kapcsolatba a szakmáddal?

- Székelyudvarhelyen születtem, középiskolai tanulmányaimat a Kós Károly Szakközépiskola turisztika szakán végeztem, majd – mivel mindig közel állt hozzám a sport, a mozgás – elvégeztem a marosvásárhelyi orvosi egyetem keretében működő balneo-fizio-kinetoterápia és mozgásrehabilitáció szakot, ahol később elvégeztem a mesteri képzést is.

- Gondolom, tanulmányaid során volt elég alkalmad mozgássérült emberekkel találkozni.

- Igen, főként hogy sokat önkénteskedtem egy nyugdíjasokat foglalkoztató központban. Túlzás nélkül állítom: az ott tapasztaltak gyökeresen megváltoztatták a gondolkodásomat. Igazából ott kezdtem a szakmám. Sok mozgássérült emberrel találkoztam, akiknek nem volt használható gyógymód, mozgásszervi betegségeiket csak nagyvonalakban tudták kezelni.

- Az itthon megszerzett tudást itthon is akartad kamatoztatni?

- Bevallom, nem. Külföldre szerettem volna menni dolgozni, természetesen a szakmámban akartam elhelyezkedni, aztán akptam egy ajánlatot a Septimiától, s itthon ragadtam, amit ma már természetesen nem bánok. A szabadidőközpontban idősekkel, gyerekekkel, és állapotos anyukákkal egyaránt dolgoztam.Ugyanitt gyógytornát és gyógymasszázst is végeztem, valamint vízitornát is.

- S közben folyamatosan képezted magad.

- Képeztem, és képzem a mai napig is magam. Elvégeztem egy masszázstanfolyamot, fitnessedzői képesítést is kaptam, német szakemberektől tanultam különböző technikákat. A szerencsének köszönhetően kapcsolatba kerültem két csodálatos emberrel Nagyváradon: Pásztai Zoltán és Pásztai Erzsébet (Baba néni) a nagyváradi egyetemen tanítanak, s idestova több mint harminc éve alkalmaznak – nagyon magas szinten – neurológiai gyógytornát a felixfürdői rehabilitációs kórházban. Ők befolyásolták a legjobban a karrieremet, nagyon sokat köszönhetek nekik.

- Hol dolgozol jelenleg?

- A székelyudvarhelyi városi kórház neurológiai osztályán. Egy régi „motoros”, harminc éve a pályán lévő kollégámtól, Tót-Harsányi Lóránttól amolyan kisinasként a szakma sok fortélyát ellestem, de sokat segítettek szakmai fejlődésemben az időközben elsajátított további képzések.

- Mint például?

- A svédmasszázs, a reflexoterápia, a Vaclav Vojta cseh ideggyógyász által kidolgozott Vojta-terápia, amely a reflexpontok stimulálásával fejt ki hatást az idegrendszerre és ösztönös reflexet vált ki, a flossingolás (gumiszalaggal történő speciális leszorítás), a taping kezelés, ami a testre tapadó szalagoknak köszönhetően önmasszírozó hatást fejt ki, a Bobath-módszer, amely a korai agykárosodás okozta mozgás-rendellenességek esetében alkalmazott mozgásterápis eljárás, amit jó eredményekkel alkalmazunk gyerekeknél és felnőtteknél egyaránt.

- Külön rákérdezek, mert többször is említettél egy kifejezést: izompólya, izompólya terápia. Az meg micsoda?

- Angol rövidítése SMR, azaz self myofascialis release technika, szó szerinti fordításának jelentése: izom-, izompólya- és kötőszöveti önmasszázs, melynek jelentősége manapság igen népszerű. Olyan mozdulatokat, mozdulatsort tartalmaz, melynek alkalmazásával saját magunk végezhetjük el a lágyrészeink, vagyis az izom, izompólya, kötőszövet masszírozását.

A gyakorlatokhoz egy segédeszközt használunk, egy úgynevezett multihengert, ami nem más, mint egy kemény habszivacs. Célja az izompólya problémákból eredő izomfájdalmak, ízületi fájdalmak csökkentése, a kötőszövet és az izomszövet regenerálása, de ezen kívül felfrissít, csökkenti a stresszt, megújítja a felszíni kötőszövetet.

Tartásproblémák, mozgásszervi problémák esetében is használható, egészségmegőrző és rehabilitációs módszerként alkalmazható. Sportolóknak, kemény fizikai munkát végzőknek, de az átlagembereknek is ajánlom.Sérülésmegelőzés céljából is nagyon hatékony, akár edzések előtt és után is. Azoknak is ajánlom, akiknek nincs semmi mozgásszervi problémájuk, és azt szeretnék, hogy ne is legyen.

- Akárcsak a manuális terápiát, amelyet szintén alkalmazol.

- A manuális terápia az ízületi működés helyreállítására irányuló műfogások rendszere. A kézi „beavatakozás” során sokszor nagy erővel nehezedek a célzott ízületre, csontra, csigolyára, de a műfogásokat gyakran kombinálom izomlazító módszerekkel. Az ízületeknél például a trakció, vagyis a húzás során az ízületet alkotó csontokat távolítom el egymástól, ami egy ízületen belüli nyomáscsökkenéshez, lazuláshoz és fájdalomcsillapításhoz vezet.

- Milyen technikát, terápiát alkalmazol a legszívesebben?

- Esete válogatja, minden embernél más és más módszer működik, a lényeg a végeredmény.Ezért is jó minél több módszert ismerni, s persze használni.

- A jó eredmény eléréshez mennyire van szükség a páciens közreműködéséhez?

- Teljes mértékben együtt kell működjön a kezelőjével, hiszen – és ezt rendszerint ki is szoktam hangsúlyozni egy-egy terápia előtt – csakis együtt tudunk eredményt felmutatni, mindkét fél részéről nagy szükség van az akaratra. Ha úgy tetszik, ez egy csapatmunka.

- Gondolom, a legtöbb mozgáskorlátozott személy szkeptikusan néz a kezelés elé.

- Igen, sajnos sokan lemondóan legyintenek, a csalódottság, a kilátástalanság jellemző rájuk. Ez érthető is, hiszen elveszítik azokat a képességeiket, amelyek addig úgymond magától értetődőek voltak, s most csak kemény munkával tudják elérni, hogy például újra mozgassák kezüket, lábukat. A javulás, az eredmény láttán azonban a többség menet közben motivált lesz, egyre keményebben, egyre intenzívebben vesz részt a terápiákon.

- Kik fordulnak hozzád?

- Sportolók, balesetet szenvedő személyek, hétköznapi krónikus fájdalmakkal küszködő személyek, olyanok, akiknek régóta van valamilyen problémájuk, de még nem találtak megoldást rá. Többnyire a központi idegrendszerrel sérült pácienseim vannak. Teljesen megváltozott a szemléletem, amióta velük foglalkozom.

- Ejtsünk szót az egyre gyakoribb derék- és hátfájásokról.

- Ez sajnos népbetegséggé nőtte ki magát, és ami még szomorúbb, hogy egyre több gyerek, tinédzser küzd ezzel a problémával. Szerencsére jómagam és mások is jól, magas hatékonysággal gyógyítjuk az ilyen jellegű panaszokat, a többi viszont az egyénen múlik, azon, hogy milyen életmódot folytat a továbbiakban.

Fotók: ifj. Haáz Sándor

- Miből adódnak a gyakori hátfájásos esetek?

- Összetett probléma, de ha röviden kellene válaszoljak, akkor azt mondanám, hogy a napjainkra jellemző mozgásszegény életmód a legfőbb ludas a dologban. Gyerekeknél nagyon oda kell figyelni, hogy kényelmes, megfelelő boltozatú cipője legyen, s a hátitáskánál sem mindegy, hogy milyen, s hogyan használja a gyerek. Ja, s a testnevelés valóban a testnevelésrőlkellene szóljon, és ne csak tornaórán mozogjanak a lurkók, hanem minél többet legyenek szabadban, szaladgáljanak, ugrabugráljanak, sportoljanak.

- Felsoroltál egy rakás, általad is használt terápiát, amelyek hatékonyságában nem kételkedem, ugyanakkor viszont egyre több, különböző gyógymódokat ajánló sarlatán is felbukkan...

- Azt szoktam mondani, mindegy, hogy mit csinálnak, csak használjon, működjön rövid- és hosszútávon, a pácienes legyen elégedett.

- Államilag mennyire támogatott Romániában az egészségügynek ez a része?

- Szinte rávágtam, hogy semennyire, de ez nyilván túlzás lett volna. Tény, hogy nem tulajdonítanak akkora jelentőséget a mozgásrehabilitációnak, amekkorát kellene, holott sokszor mi integráljuk vissza a társadalomba azokat a személyeket, akiken az orvosok, a gyógyszerek már nem tudnak segíteni.

Hogy mást ne mondjak, Nyugat-Európában, a fejlettebb társadalmakban ezen a téren legalább húsz évvel előttünk járnak, és ebben nincs egy csepp túlzás sem. Jómagam is tőlük lesek el egy-egy új terápiát, technikát.

- Felszerelésekkel segítenek legalább?

- Sokkal jobban segíthetnének eszközök beszerzésével, többnyire azzal dolgozunk, amit mi szerzünk be magunknak. Egyébként nem csinálunk gondot ebből, a két kezünk és az eszünk a legnagyobb fegyverünk a gyógyításban.

Célom, célunk, hogy bebizonyítsuk, nekünk, gyógytornászoknak is helyünk van az egészségügyben, hogy bízzanak bennünk, hiszen nagyon sok mindent tudunk gyógyítani, nem csak kezelni.

- Győzöd a munkát? Tudtommal rengeteg páciensed van.

- Hamarosan magánrendelőt nyitok a Hunyadi János utcában, a terelőúton, a Comkim mellett, ott is szívesen látom jelenlegi és leendő pácienseimet.