Jobb félni, mint megijedni, tartja a közmondás. Borboly Csaba eddig csak félt, de most már meg is ijedt rendesen. Már az RMDSZ-en belül sem adnak a szavára...

Azt eddig is rebesgették, hogy Borboly Csaba, aki – Örkény Istvánt idézve annyi mindenféléhez nem ért, hogy az már sokoldalúságnak számít – úgy fél széke elveszítésétől, mint ördög a tömjénfüsttől. Ez néhány hete bizonyosságot is nyert.

Történt, hogy a Gyergyó területi RMDSZ szervezet tiszújító küldöttgyűlést írt ki április huszadikára, melyen a korábbi elnök, nem mellékesen parlamenti képviselő Bende Sándor volt az egyik jelölt, a másik pedig Barti Tihamér, akitől a hírek szerint Borboly úgy viszket, mint egy túl szűk gyapjúpulóvertől.

Kívülálló számára furcsa lehetett, hogy a megyei tanács sajtószolgálata a kampányfinisben, de még azelőtt is, naponta több gyergyói hírt közölt, mint az Elnök úr több éves „áldásos” tevékenysége során eddig összesen.

Borboly Gyergyó népének ígért fűt, fát, utat, terelőutat, járdát, inkubátorházat, jégpályát, mindent, ami hirtelenjében eszébe jutott. A fotókon szende mosollyal megjelent Bende Sándor is, aki az elhangzottakhoz mindig hozzátette a maga kis együgyű mondatát. Ezekre a gyergyói sajtótájékoztatókra sosem kapott meghívást Barti, a megyei tanács gyergyói alelnöke, a gyergyói városi RMDSZ elnöke...

A gyindex nevű gyergyószentmiklósi hírportál, valamint a székelyhon szerint azonban a gyergyói kampány nem csak ennyiből állt. Elnök úr elvtelen módon szállt be az övétől kicsit odébb eső terület választásába, személyes beszélgetések során próbálta bábja támogatására bírni a küldötteket.

A gyergyói sajtó nem mellékesen zsarolásokról és megfélemlítési kísérletekről is említést tesz...

Ám Elnök úr fölöslegesen élt vissza tisztségével, tisztességtelen igyekezete hiábavalónak bizonyult: rendesen elhúzták a nótáját, Barti szinte kétszer annyi voksot kapott, mint ellentábora.

A végeredménynek több tanulsága is van, de talán a legfontosabb, hogy Elnök úr népszerűsége mélyponton van, mint bukaresti tüntetések után a lej árfolyama. Meglehet, Elnök úr úgy érzi, hogy szárnyal, pedig a valóságban zuhan, s megbízható forrásból tudjuk, ezt egyre inkább így látja a szövetség csúcsvezetése is. Elnök úr nem sokat tudott hozzátenni sem a gyergyói területi választáshoz, de tavaly a székelyudvarhelyi választók is magasról tettek arra, hogy Elnök úr személyesen kopogtat be hozzájuk, kampányol a városban – ismerjük a helyhatósági választások udvarhelyi eredményét...  

A zuhanásnak több oka is van, ezek közül minden bizonnyal az egyik a félelem. Elnök úr már-már betegesen félti a székét, ráadásul azt hiszi, minden paranoiás őt üldözi... Folyamatosan zendülést gyanít, amelyeket igyekszik csírájában elfojtani – más kérdés, hogy a személyes ambícióknak a választók, a közösség ihatja meg a levét.

Elnök úr tehát fél. Fél, pedig tudhatná, a félelem nagy vadász: akkor csap le az emberre, amikor nincs fegyver ellene, és amikor a legkevésbé számítunk rá. Azt szokták mondani, a félelem tudatlanságból fakad, és ostobává teszi az embert. Elnök úrnak, mint a megyei tanács vezetőjének racionális, gondolkodó elmére lenne szüksége, hiszen fontos döntéseket kell meghoznia – ehelyett, tartunk tőle, a félelemtől átitatott agya immár arra van programozva, hogy egyáltalán ne gondolkodjon.

Az Elnök úr többször is kérkedett már azzal, hogy milyen sokat dolgozik. Sajnos ez sem feltétlenül örömhír nekünk, egyszerű mezei lakosoknak. A Harvard Business Review ugyanis nemrégiben egy olyan tanulmányt tett közzé, amely egyértelműen bizonyítja: a munkamániások teljesítménye előbb vagy utóbb épp úgy zuhan, mint az alkoholistáké.„Ha valaki huzamosabb ideig naponta tizennyolc órát talpon van, olyan, mintha 0,14 százalék lenne a véralkohol szintje. Az euforikus érzések átcsaphatnak kellemetlen érzésekbe, szorongásba, az ítélőképesség teljesen eltompulhat. Az önmagát túlhajszoló egyén agresszív lehet, nagy esély van rá, hogy kárt tegyen magában vagy másokban, ennél a pontnál már emlékezetkiesés is bekövetkezhet.”

Isten ments, hogy azt állítsuk, az Elnök úr klinikai eset, netán alkoholista, de mindenképpen lazításra lenne szüksége, hiszen most, hogy Gyergyóban feltörölték vele a padlót, félelme valószínűleg csak fokozódni fog.

A megtépázott renoméjú Elnök úrnak azt tanácsoljuk, lazítson, ne rezzenjen össze minden kopogtatásra. A rossz emberek amúgy sem szoktak kopogtatni, a rossz emberek a háttérben kötnek elvtelen alkukat, mézesek-mázasak, miközben zsarolnak, megfélemlítenek.

Pont úgy, ahogy Gyergyóban történt, Elnök úr...