Nagygalambfalva határában rendezték meg Udvarhelyszék legnagyobb, legnépesebb sátortáborát, melyen 220 gyermek vett részt. 

Nagygalambfalvát elhagyva mintegy négy kilométeren keresztül aszfaltút kacskaringózik a Nagyvölgy-száda irányába, az idén immár nyolcadik alkalommal megszervezett 8. Nagygalambfalvi Sátortábor helyszínére.

Kellett is a tágas helyszín, hiszen az egykor 37 gyerekkel induló tábor mára már igencsak kinőtte magát: olyan nap is volt, amikor a tábori konyhában közel negyvenen tüsténkedtek, hogy időben kész legyen az ebéd a délelőtt bibliaórán lévő, később pedig a sok rohangálástól, játéktól, pancsolástól megéhező több mint kétszáz lurkóknak.

"Élményfürdő" pazar kilátással

A támogatóknak köszönhetően minden napra jutott ennivaló bőségesen – nem csak a gyermekeknek, hanem a rájuk vigyázó felnőtteknek is. Szintén nagyvonalú segítőknek volt köszönhető, hogy a kicsik egy nap sem maradtak ínyencség nélkül: parázs fölött közel 6 kilométernyi hosszúságú kürtőskalács tésztát sütöttek piros-ropogósra, de volt dinnye, barack, s minden napra jutott fagylalt is.

Asszonyok dicsérete: készül az ezer darab ízletes fasírt

A sátortábor nyolc évvel ezelőtt a Ráktavánál helyismereti tábornak indult, hogy a helyi fiatalok is megismerjék falujukat, a határban lévő dűlőket. Akkor még egyetlen üstben főtt az ebéd a huszonnyolc gyereknek... A következő években következett a Várfele teteje, aztán Gógán, a Kégyós-tó, a Sínai-hegy, majd a Nagyvölgy-száda.

„Classicus földre léptünk itten, mely a titokteljes multnak több emlékeit mutatja fel, hol szükséges egy kevéssé megállapodnunk, hogy szemlét tartsunk azon itt levő számos maradvá- nyokon, melyeket soha senki nemcsak hogy meg nem vizsgált, de még fel sem emlitett” – idézte a Székelyföld krónikását, Orbán Balázst Kányádi György nagygalambfalvi református lelkész, mondván, ez a Nagygalambfalváról szóló idézet volt a mottója a szűk pátriának az alapos megismerését célul kitűző kezdetnek.

A tábor mind a programok, szórakozási lehetőségek számát tekintve, mind pedig szellemiségében gyarapodott az évek során. A keresztyén szellemiség a délelőtti foglalkozásokban nyilvánult meg, a programot az Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) önkéntesei tartják, szervezik minden évben, idén egy németországi házaspárral, Rolanddal és Johannával közösen, akiknek helyi kötődésük nincs, csak a tábor kedvéért jönnek el Galambfalvára minden évben.

A felvigyázók néha elfáradtak. A gyermekek szinte sosem

A sátortábort a kezdetekkor a helybéli és elszármazott családok gyermekeinek szervezték meg, mára azonban híre ment a tábornak, s a lelkes szervezők természetesen mindenkit befogadnak: idén 6 ország 27 településéről gyűltek össze a gyerekek.

A távolabbról – Spanyolországból, Kanadából, Dániából, Izlandról – érkezők azon túl, hogy nagyszerűen érezték magukat, betekintést nyerhettek abba is, mit jelent a székely összefogás, az önzetlen segítség, hiszen a tábor ebből is bőségesen nyújtott ízelítőt az odalátogatóknak.

A jószándékú szülőknek, önkénteseknek, a közbirtokosságnak, az önkormányzatnak, személyesen Gyerkó Levente polgármesternek, az egyháznak, a nagyvonalú támogatóknak köszönhetően a gyermekek jelképes, 30 lejes részvételi díjat fizettek csupán a felejthetetlen táborozásért.

A sátortábor „motorja” a gyermekekkel sokszor együtt táncoló, focizó vagy a medencében pancsoló „pap bácsi”, Kányádi György lelkész volt – neki köszönhetően a kétszáz gyermek önfeledt zsivajtól hangos Nagyvölgy-szádán rend és fegyelem uralkodott, két magyarországi hivatásos katonának hála pedig állandó éjszakai őrszolgálat vigyázott arra, hogy a medvék messziről elkerüljék a nappal lovagoló, kötélpályán csúszó, barantázó, kézműveskedő, hőlégballonnal felszálló, esténként pedig a tábortűznél énekelő táborozókat.

Hálaadás. A katonák védték, Isten pedig őrizte a gyereksereget

A sátortábor július 22-én, szombaton ért véget, de a tulajdonképpeni zárást a vasárnapi hálaadó istentisztelet jelentette, amelyen minden táborozó részt vett, hogy köszönetet mondjon a fennvalónak a gondoskodásért, a szervezőknek pedig a törődésért, a táborban kapott szeretetért, élményekért.

Többen is megfogalmazták: a tábort nem a pénz, a szeretet tartja életben – értelemszerűen egy hadseregnyi gyermek igényeinek kielégítésére előbbire is szükség van, ezért a szervezők ezúton is köszönetet mondanak a Bethlen Gábor Alapnak a sátortábornak nyújtott hatszázezer forintos támogatásáért.