A kábelek földbe helyezésének egyik sajnálatos velejárója volt Székelyudvarhelyen a városképet a kábelekhez hasonlóan rondító villanydobozok felszerelése...

Meglehet, a felszerelés szó nem fejezi ki hűen a valóságot, hiszen első látásra az az ember benyomása, hogy az otromba dobozokat a szakik egyszerűen ott hagyták, mint eb a piszkát.

Így van ez a szűk Bethlen utcában, de ugyanezek a förmedvények kandikálnak ki a fák közül a Kossuthban is, hogy a Kossuth két felső sarkáról, a Romarta és a vele szemközt lévő virágüzlet melletti helyzetről most ne is beszéljünk.

Illetve de, beszéljünk! Nem igaz, hogy nem lehetett más megoldást találni a város egyik legforgalmasabb szakaszán, nem igaz, hogy ezeket az ordenáré dobozokat nem lehetett máshová felszerelni, hiszen számos más városban bőven van példa az ellenkezőjére!

Ez, így, ahogy most kinéz, a nemtörődömség netovábbját tükrözi, s az a gond, hogy a turisták nem a dobozokat felszerelő Electrica szakértelmét kérdőjelezik meg, hanem a munkálatokat átvevő városvezetés, Székelyudvarhely igénytelenségének hírét viszik a nagyvilágba.

Elképzelem, ahogy a szakik jelentették a főnökségnek: „A Kosútba a dobozok le vannak tével!

Különösen fájó, hogy a Kossuth Lajosnak emléket állító bronzplakett alá is villanydobozt lehetett szerelni a székely anyavárosban - alacsonyabb termetű politikusoknak kínos lehet csippeszkedve megkoszorúzni az emléktáblát...

Minap azonban valakinél betelt a pohár, s úgy gondolta, kicsit csinosít a dolgon, megpróbálja otthonosabbra varázsolni a sarkot, ezért egy órát helyezett el a villanydoboz felett, a Kossuth-plakett alatt, a megfonnyadt koszorútól balra.

Már csak egy csipkés terítő és egy üveghal hiányzik a villanydoboz tetejéről...