-         Ájj fére, te, még elütnek máma!

-         Mi az?? Ki üt el? Ne ijesztegess, az Isten megfizeti!

-         A csóró, amelyik oda béparkolt a biciklijivel a fa alá!

-         A gyermeküléses? Me kettő is van, az eggyik telefonírozik. Az-e, vagy ez?

-         Ez itten, a gyermeküléses, a gyermeküléses, na, de ne kiabáj, me fiatalember, nem süket, mind mi. De mindegy, me má elment, csak kicsi híja vót, hogy garázst nem csinált a seggedből.

-         Az enyimből?

-         Há nem is az enyimből, te álltál a bicikliúton!

-         Hogy hol álltam?

-         A biciklisták útján! Azt kacagom, hogy eszre se vetted! A bankosok is rajtad szórakoztak.

-         A bankosok békaphatják, ha így tudom Annusra hallgatok, s inkább a transzilvániába csináltatok kontot, nem ebbe, csak há gondoltam, hogy ez mégiscsak magyar, ugye... De ugyanbiza mér vagyok hibás, mit kell rajtam kacagni?

-         Asztot, hogy a biciklis csóró majdnem átment rajtad.

-         Mé nem került ki? Eggyáltalán mit keres a járdán?? Me hogy kocsival közbe-közbe föláll az ember, az egy dolog, me eccer Udvarhelyen nem lehet parkólni, hallode.

-         Ne fonákolj, na, rajta állsz a bicikliúton, nehogy már neked álljon fejjebb.

-         Eszt má mondtad az előbb is, de akkó se értettem. Milyen úton álló vagyok?

-         A biciklisták úttyán!!! Végig a Kosúton lefelé, s túlfelől föfelé menyen a biciklisták útja. S te ezen a felin rajta álltál.

-         S aszt én keresztúriként mégis honnan a nyavalyából kéne tuggyam, hogy ez a biciklisták útja? Ki van írval?

-         Onnan, hogy a sárga csík jelenti. A dupla sárga csík közi nem szabad a gyalogosnak béállni itt Udvarhelyen.

-         Sárga a buletined, Jóska, az sárga. Ugyanbiza hól van itt sárga csík, mommeg, me én kereszbe lenyelem itten a kacarászó magyar bankosok előtt azt a sárga csíkot, ha megmutatod. Mongyuk lejjebb télleg van kicsi sárgaság, de azt hittem a gázosok mázoltak valamit.

-         Há, abba igazad van, hogy most éppen le van kopval, de télleg ez a biciklisták útja Udvarhelyen.

-         Há hallod-é, nem vótam errefele vagy három hónapja, me kinn vótunk németbe, de ez a város külömbe is eisze inkább a hadak útja... Ha itten ez a bicikliút, akkó elég elé van Udvarhely. Nálunk Keresztúron ahajt  vagy három kilóméteres a bicikliút, s nem ilyen kopott felfestett izé, hanem rendes, különválasztott, még külön hídja is van. Lehet azé, me Kelemen Hunor tőlünktől nősült, nem tudom, de eccer ebből a szempomból előrébb állunk.

-         Valamelyik Gálfi csóró is elvehetné egy béfolyásos apuka lányát...

-         Há igen, jó nagy ganédombbal... Most meginn mitmind kacagsz?

-         Kocsival jöttél-e fel?

-         Igen, mé?

-         Semmi, semmi... Jó utat hazafelé. S aztán a város véginn csak lépésbe!