Csütörtök délben székelyudvarhelyi otthonában tragikus hirtelenséggel elhunyt Bencze László képzőművész, akit középiskolás korából ráragadt becenevén – Berta – ismerték barátai, tisztelői és művésztársai.

Bencze László felsőfokú tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskola (Budapest) képgrafika szakán végezte. Erről így vallott egy 2008-ban megjelent interjúban, amit Lázár Emese készített a Hargita Népének: „Középiskolás koromban Bíró Gabortól tanultam festészetet, rajzot, grafikát. Aztán felvételiztem Kolozsvárra. A szoci világban, 1987–88-ban, évente két-három embert vettek fel a főiskolára. Csalódtam később is, amikor a fordulat után felvételiztem, és megláttam, hogy felettem húzták el a vonalat. Ezért döntöttem úgy, hogy Budapestre megyek. Ott felvettek elsőre a képgrafika szakra. A főiskolán mindvégig alapítványi ösztöndíjas voltam, de a havi hatezer forint kevés volt a megélhetéshez. Az élettársammal végig dolgoztunk, ő is főiskolára járt, albérletben laktunk. Nem volt rossz, de elég volt az ottani öt év. Az iránytűt fordítva tartva először nyugatabbra akartam menni, de honvágyam is volt... aztán hazajöttünk. Nem bánom, csak hiányzik az a kulturális pezsgés, ami itt nincs...

A szentegyházi születésű képzőművész egy ideig – 1998-99-ben, amikor létrejött a színház – a Művelődési Ház igazgatója volt, majd a Városi Könyvtár Látvány- és Hangzóanyag Tárában is tevékenykedett.

Tanított a dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában, alapítója volt az Udvar nevű képzőművészeti csoportnak. Tanári pályájáról így vallott: „Jó volt, szerettem, de a „fentről leosztott" tantervet soha nem tartottam be...

A festő-grafikus Bencze Lászlónak több egyéni kiállítása is volt idehaza és Magyarországon, illetve csoportos képzőművészeti tárlatokon is részt vett. Állandó résztvevője volt a homoródszentmártoni és a gyergyószárhegyi alkotótáboroknak. Az utóbbi években szabadúszó képzőművészként dolgozott.

A már említett interjú így ér véget:

Mit tartasz a legnagyobb értéknek életedben?

– A fiamat, a páromat. Kell az, amit nyújtanak: a biztonságos háttér, a szeretet, az elfogadás, a megértés. A hibáimat néha nehezen látom be: önfejű és makacs vagyok.

– Ha magadat egy szín és egy forma segítségével kéne meghatározd, akkor ez...

– Szürke gömb – vágja rá kacagva a frappáns választ.