Abban az időben, amikor a leggyorsabb szállítási eszköz a ló volt, a hírek – városon és falun is – többnyire csak szájról-szájra terjedtek.
Sokszor napoknak, heteknek, esetleg éveknek kellett eltelniük, míg tudomást szerezhettünk fontos eseményekről, életünket befolyásoló történésekről.
A szájról-szájra terjedő hír hosszú útja során sokszor és sokat görbült: megtörténhetett, hogy a császárról azt hittük, megnősült, pedig lefejezték, vagy a távoli országban nem háború dúlt, hanem pestis tizedelte a lakosságot.
Egy hírmentes világ volt, amelyben a település bírája, papja, dobosa voltak a legbefolyásosabb emberek – hisz amiről ők szóltak, csak arról értesültünk. Vagy még arról sem. Olvasni nem nagyon tudtunk, írhattak volna hát nekünk, pláné latinul, hisz sokra nem mentek volna vele.
Vitéz Sáska Pollner Frigyes, ha például Udvarhelyen megpergette a dobverőit...
Olvass tovább!
Míg egyéb történelmi forrásokat használva egy város életébe legfeljebb éves, többéves rápillantásunk lehet, addig egy újság, lap segítségével heti pontossággal beazonosíthatjuk a településen zajló eseményeket, történéseket.
Olvass tovább!Képet kaphatunk a városban uralkodó politikai, gazdasági változásokról, kulturális eseményekről, a köznépet akkor foglalkoztató kérdésekről – a régi újságok tehát egyfajta korképet adnak, korhangulatot festhetnek le olvasói számára.
Talán arról is említést kell tennünk, hogy a kisdobos bukása, és a sajtó megjelenése között jelentős szerep jutott a fényképeknek, fotódokumentumoknak, és nem utolsó sorban a képeslapoknak is. Mindezek történelmi pillanatképként szintén fontos adalékok helytörténeti ismereteinkhez. Vofkori György „Várostörténet képekben” című munkájában meg is jegyzi, hogy a képeslap nem volt állami monopólium, így a leleményes, kezdeményező papírárusok, könyvkereskedők, dohánytőzsdék tulajdonosai számos kiadvánnyal lephették meg vásárlóikat. Ma pedig szinte ereklye egy-egy ilyen képeslap.
Elrejtés