Az oldal mobil készülékről nem élvezhető, a teljes élmény érdekében próbálja megtekinteni az oldalt számítógépéről.

II. fejezet

Hogyan jutott az első lap Székelyudvarhelyre?

Jump

Mi hír Udvarhelyen?

A helyi sajtó rövid története

Szöveget írta

Máthé László Ferenc (mihir)

Karikatúrákat készítette

Jakab Hunor

Az oldalt tervezte

Györfi Sándor

Fotók

Vofkory György - Székelyudvarhely I-II Várostörténet képekben
Székelyudvarhelyi Tudományos könyvtár
Kápolnási Zsolt: Az Udvarhelyi Híradó rövid sajtótörténete
Gidó Csaba: Kis udvarhelyi sajtótörténet, Udvarhelyszéki olvasókönyv

Hang

Stár Rádió
Prima Rádió

Videó

D3

Míg Strasbourgban már 1605-ben saját újságot olvastak az emberek, Udvarhelyszéknek egészen 1872-ig kellett várnia, míg lakói helyi szerkesztésű újságot vehettek a kezükbe.

Az 1867-es kiegyezést követő iparpolitika a nyomdaipar számára is kedvező feltételeket teremtett Magyarországon. Míg a kiegyezés idején alig 100 nyomda tevékenykedett, addig már 1900-ban 680-ról szólnak a jelentések. Ugyanakkor abban a pillanatban, amikor a sajtó szabaddá lett, a nyomdák megjelenésével párhuzamosan valóságos sajtókiadvány-hullám indult el a magyarok lakta területeken.

Az erdélyi fejlődés ugyan valamelyest elmaradt a magyarországitól, de itt is jelentős és nyomon követhető volt a változás.

1872-ben szabaddá lett a nyomdaipar, eltörölték az óvadékpénzt, vagyis bárki indíthatott nyomdát. Erdély-szerte számos családi vállalkozás kezdte el tevékenységét. Vidéken is megjelentek a kis- és közepes nyomdaműhelyek, melyek jórészt családi vállalkozásként, kevés munkással indultak.

A történelem első nyomtatott újsága

Székelyudvarhelyen a századfordulót megelőzően két családi vállalkozás: előbb a Becsek, majd a Betegh nyomda jelentkezik. Műhelyeik a város polgári fejlődését szolgáló kiadói, nyomdai, könyvkötői és részben kereskedelmi tevékenységet folytatnak. A két világháború között még két újabb nyomda kezd működni.

E négy nyomda rendkívül jelentős szerepet játszott főként a város művelődési életében.

Udvarhelyszék vezetősége már az első nyomda felállítását megelőzően szükségesnek tartotta a nyomdaalapítást. Vettek is egy kézi nyomdát, ám miután Becsek nyomdája beindult, ezt eladták.

Becsek Dániel könyvnyomdája 1868 és 1896 között tevékenykedik, 138 fontosabb kiadványt jelentett meg.

Becsek feltehetően felismerte az Udvarhelyen kínálkozó lehetőséget, ezért alapított nyomdát. Az iskolák fejlett színvonala, az újságok hiánya elég indok lehetett számára, és ugyanakkor azt is tudta, hogy kisebb megrendelésekre számíthatott az intézmények, valamint a lakosság részéről is. A nyomda számára a mai Tompa László utca 4. szám alatt bérelt épületet.

Az első erdélyi nyomdák

Az első erdélyi nyomdák 1529-ben Nagyszebenben, és 1535-ben Brassóban létesült szász nyomdák voltak, amelyekben magyar nyelvű művek is jelentek meg. A növekvő magyar olvasmányigény kielégítésére Heltai Gáspár Kolozsváron már 1550-ben, a Bécsből Erdélybe telepedett Hoffhalterek pedig Nagyváradon 1565-ben alapítottak nyomdát. A 16. század második felében ezeket követte a gyulafehérvári (1567), a szászvárosi (1581), az abrudbányai (1596) könyvnyomtató műhely, amelyekben együttesen 242 könyv készült, s ezek közül 134 volt magyar nyelvű (103 latin, 5 német vagy román). A nyomtatott könyv iránti érdeklődést, s az anyanyelvű magyar könyvkiadást a protestáns-katolikus hitviták is fokozták.

A 17. században újabb nyomdaalapításokról vannak adataink: Szenczi Kertész Ábrahám Nagyváradon 1640-ben alapított nyomdát, amely 1659-ben Kolozsvárra költözött, ahol 1693-tól Misztótfalusi Kis Miklósnak, 1696-tól pedig az unitárius egyházközségnek is működött nyomdája. További könyvnyomtató műhelyekkel gyarapodott az erdélyi nyomdászat a 18. században: Balázsfalván (1744), Nagykárolyban (1754), Nagyenyeden (1765), Temesváron (1771), Besztercén (1773), Marosvásárhelyen (1785), Gyulafehérváron (1778), sőt Bihardiószegen (1788) alapított nyomdákról tudunk.

A 19. század első felében Arad (1819), Máramarossziget (1829), Szatmárnémeti (1846), Kézdivásárhely és Lugos (mindkettő 1848) csatlakozott a sorhoz; a század második felében pedig az iparosodás során közepes, sőt törpenyomdák sokasága jött létre (számuk az első világháborúig eléri a másfél százat). A nyomdatörténész Krizsó Kálmán adatai szerint 1918-ban, 69 erdélyi helységben összesen 238 nyomda volt magyar tulajdonban, s ezekben állították elő az erdélyi magyar könyvek és sajtótermékek 70-75%-át.

Becsek élettörténete

Olvass tovább!

Az Udvarhely

1872. január 9-én jelenik meg Székelyudvarhely első lapja Udvarhely címmel, Szombathy Ignác reáliskolai tanár vállalkozásaként, aki egyben a lap kiadótulajdonosa is. Nemcsak a székelyföldi, illetve a magyarországi történésekről tájékoztat, hanem a világpolitikáról is. Júniustól hetente kétszer jelentkezik. Noha megjelenés után egy évre megszűnt, úttörő tevékenysége jelentős.

Baloldal

Az 1872-es helyi választásokon a balpárti ellenzékiek győztek, így 1874 decemberében megjelent mutatványszámmal elindul lapjuk, a Baloldal. Az újság sajtótörténeti kuriózumként is számottevő, hiszen addig Erdélyben egyetlen közjogi ellenzéknek sem volt lapja. Kiadója és rövidesen felelős szerkesztője a már újságírói tapasztalatokkal is rendelkező Ugron Gábor. A változó történelmi körülmények ennél a lapnál is jelentős módosulásokat eredményeztek: az újság 1876-ban a 39. szám után megszűnik. A Baloldal – kivéve azt a félévet, amikor Kolozsváron jelenik meg –, a Becsek nyomdában készül.

Az első Udvarhelyi Híradó

Az 1876-77-es évi megyerendezéskor Udvarhelyszék Keresztúr és Bardóc fiúszékkel együtt Udvarhely megyévé alakul. Az új közigazgatási egység 1877. január 6-án új hetilapot jelentet meg, az Udvarhelyi Híradót. Alcíme: „Közmivelődési, közgazdasági és közegészségügyi hetilap”. A lapot kiadja Becsek Dániel, szerkesztője Szakács Mózes kollégiumi tanár, iskolaigazgató.

Székely-Udvarhely

A város „kisebbik” nyomdásza, Betegh Pál kihasználta a laphiányt, és 1894-ben útjára indította a Székely-Udvarhely lapot, amely az első hosszabb ideig megjelenő udvarhelyi hetilap volt. A lap 24 éves fennállása alatt számos változáson esett át: 1913-ban Székelyország a neve, majd 1916-tól 1920-ig szünetel, továbbá pedig Székely Hírek névvel jelentkezik, egészen 1922-ig.

A második Udvarhelyi Híradó

1898. január 1-én második alkalommal is elindult az Udvarhelyi Híradó. Alcíme: Szépirodalmi, társadalmi, közgazdasági hetilap. Becsek Aladár 22 évesen hozta létre lapját. Ezt a lapot sem fogadta jól a nagyközönség: hamarosan konzervatív és maradi jelzőt kapott, amely – mint utólag kiderült – aligha fedte a valóságot.

Észrevehetően szócső szerepet töltött be, akárcsak a rivális Székely-Udvarhely lap, amely ugyanebben az időben lett a függetlenségi párt hivatalos lapja. Mindkét szerkesztőnek és szerkesztőségnek csak előnye származott a hadakozásból: Az UH-nak ettől kezdve volt budapesti távirati tudósítója, Beteghnek pedig nem kevesebb, mint 800 koronás fizetése.

1905. június 25-ei számától kezdve az Udvarhelyi Híradó újból átalakult: Udvarhely megye független politikai lapja lett. Erre a megfogalmazásra azért volt szükség, mert Betegh lapja a függetlenségi párt lapjaként jelent meg.

Szerkesztőbizottság is alakult ekkor dr. Kovács Albert vezetésével. Szerkesztőségi tagok: Pál Ernő, id. Szemlér Ferenc, Vajda Ferenc, a felelős szerkesztő pedig Becsek Aladár maradt. A lapban a politikai változás következtében érdekes, és nagyon éles váltás történt. Helyet kaptak a volt ellenfelek: Bánffy Dezső, Kossuth Ferenc és Ugron írásai.

1913-ban a nyomdát és a kiadóhivatalt elköltöztetik a Kossuth Lajos utca 11. szám alá Becsek Aladár házába.

1918 novemberében megvették a nyomdát és az újságot Becsektől, a lap megszűnt, megrendelői a Székely Közéletet kapták kézbe, amely ilyen formában az Udvarhelyi Híradó utódja lett.

Székely Közélet

1918-ban kezdi meg működését, és 1944-ig olvasható. A hetilap politikai, közgazdasági és társadalmi újságnak nevezte magát.

Felelős szerkesztője Kassay F. István, főszerkesztője Embery Árpád volt.

Olyan állandó munkatársakat toboroztak a lap köré, akik már az Udvarhelyi Híradónál is közöltek, illetve a város művelődési életében szerepet játszottak: Tompa László, Örmösi József, Bíró Lajos, Benedek Elek, Bakóczy Károly, Fülöp Áron, Gyerkes Mihály.

1919 januárjától Tompa László, a város jeles költője szerkeszti.

„Betegh lapja tompa és a Tompa lapja beteg!”

Olvass többet az anekdotáról!

Udvarhelyi anekdotaként él a vicces ferdítés, hogy valamikor több napi- és hetilap jelent meg a városban, ám kettő volt híres és nevezetes: a Székely Közélet Tompa László szerkesztésében és a Székely Nép Betegh Pál szerkesztésében. Civakodtak, egymást becsmérelték, gúnyolták, jelentgették. A bécsi döntés után egymást feljelentgették az Országos Újságíró Szövetségnél. Az ki is küldött egy kipróbált, zsidó újságírót, hogy békítse ki a két főszerkesztőt, aki felérkezve Székelyudvarhelyre meghallgatta mindkét fél álláspontját, majd találkát adott a Szabó Károly vendéglőbe ebédre. Pontosan érkezett két gyűlölködő firkász. Helyet foglaltak, az egyik a vendéglő egyik felébe, a másik a másik felében. Ittak a konyakból, mikor így értékelt a minden hájjal megkent pesti újságíró:

– Uraim! Mindent egybevéve, csak egy az igazság: a Betegh lapja tompa és a Tompa lapja beteg! Béküljenek ki és ürítsük poharunkat az olvasóközönségre. Ittak is annyit a nagy kibékülésre, hogy fiákeren hordták haza a klienseket – állapítja meg az anekdota.

Hargita

Az 1925-től jelentkező Hargita a Székely Közélet ellenlábasaként született, 1926-tól pedig már két nyelven, románul és magyarul is íródik.

A Hargita nevű kiadvány második időszaka 1968-ban kezdődik, és egészen 1989-ig Hargita megye lapjaként szolgált. A Román Kommunista Párt Hargita megyei Bizottságának és a Megyei Néptanácsnak a napilapja.

Noha ebben az időszakban az udvarhelyiek kezében számos országos napilap, egyéb kiadvány is megfordult, helyi lap nem volt, a többség a Hargitát olvasta, mely 1989-től Hargita Népe néven jelenik meg.

Az Udvarhelyi Híradó harmadik kiadása

A történet közel azonos a 100 évvel azelőttivel: Székelyudvarhelyen megkezdi működését az Inforpress nyomda, az ottani alkalmazottak egy kis csapata felkarolta a megszületett ötletet, miszerint a forradalom utáni Udvarhelyen is kellene egy hetilap.

Számos időközi melléklete is megjelent az újságnak: talán a legfontosabb az 1996-tól 2002-ig minden évben jelentkező Udvarhelyi Híradó Kalendárium.

2003-tól újabb bővülésről lehet beszélni: a heti háromszor hétfőn, szerdán és pénteken nyolc, illetve tizenhat oldalon megjelenő újságból napilap lesz. Januárjától a korábbi sportszerkesztőt, Jakab Árpádot bízzák meg a kiadvány felelős szerkesztésével.

A teljesség igénye nélkül a lap főbb munkatársai a 2003–2005-ös periódusban: Bágyi Bencze Jakab, Katona Zoltán, Kiss Edit, Máthé László Ferenc, László Miklós, Rédai Attila, Barabás Blanka, Csáki Emese, Józsa Csongor.

A 2010-es év jelent újabb változást a lap életében: közel teljesen kicserélődik a szerkesztőség, a régi tagok a Hargita Népe, majd a Hargita Népe Udvarhely napilap újságírói lesznek.

“Halló, itt vagyunk“ – adott hírt magáról 1990. augusztus 23-án vezércikkében az immáron harmadszorra újralapított Udvarhelyi Híradó újság.

“Látjátok felem szemtekkel: mik vagyunk? Bizony, por és hír vagyunk. Az vagyunk, ami történik velünk, és amit erről tudunk. Tetteink, embertársaink tettei, szavaink, álmaink összege a világ, amely tőlünk független történésként forog velünk. Valami történt, valami történik, történni fog velünk, bennünk, körülöttünk. Mindenki másképp tudja, látja, hallja. Mi az igazság?

Ha meg akarod tudni, olvasd lapunkat. Ha meg akarod mondani, írj lapunkba. Ez a város történelmi, anyanyelvi, művelődési sziget a zűrzavarban. Valaki hatalmas kezét összefonta fölötte: imára, vagy ütésre, kiderül. Lapunk Székelyudvarhely lelkiismereti jegyzőkönyve kíván lenni. A nagy lehetőség: nem csak ott voltunk, láttunk, hallottunk, részt vettünk benne, csináltuk, de tudjuk is, hogy mit, mikor, miért! Várjuk olvasóink közreműködését... Halló, itt vagyunk!”.

Szerkesztői csapat:

Ifjú András Zoltán, Gál Ottó, illetve Porsche László kezdeti csapata hamarosan kiegészült. 1991-ben már Szőke László a főszerkesztő, aztán Fábián Kornélia, majd Kádár Melinda, 1994-tól 2003 elejéig pedig Pintér D. István.

Fülöp D. Dénes, Tamás Lajos, Fábián Lajos, Veszelka László, Fekete B. Zoltán, Bálint Rozália, Szabó Attila, Kádár Melinda, Iordache Attila, Fekete Gábor, Bartha János és Bágyi Bencze Jakab bontogatják újságírói szárnyaikat a lapban, mely eleinte hetente jelent meg, aztán 1992 júliusától heti két alkalommal.

Udvarhely-Szék

Az Udvarhely-Szék hetilap 1997 és 2000 között létezett, az első „hivatalos” száma 1998. augusztus 21-én látott napvilágot. A 16 oldalas kiadvány az Impar Kft. gondozásában jelent meg. Molnos Zoltán, Szőke László, Majla Sándor, Fosztó Zoltán, Bágyi Bence Jakab és Majorossy Géza voltak az ismertebb közreműködők, az irodalmi oldalakat Zsidó Ferenc szerkeszti. 1999-ig Szőke László, 2000-ben pedig már Bágyi Bence Jakab a főszerkesztője. Szellemiségében, közéleti és politikai állásfoglalásaiban a konzervatív értékek képviselete volt a meghatározó.

Polgári Élet

2004 végén jelenik meg egy újabb lap, amely a ’20-as, ’30-as évek hagyományához igyekszik visszanyúlni, és a Pásztortűz gondolatiságának utódjaként tünteti fel magát. A Polgári Élet hetilap a polgári értékeket igyekszik felvállalni és olvasóiban tudatosítani.

A regionális lap a választás szabadságát is hirdeti, akárcsak a hátterében álló MPSZ, vagyis a Magyar Polgári Szövetség.

Hargita Népe Udvarhely

Az újság 2012. január és 2014. március között jelenik meg a megyei lap, a Hargita Népe kiadásában. Az újságot a 2010-ben az Udvarhelyi Híradótól távozó újságírók egy része írja. Szellemiségében, tartalmában a Hargita Népe nyomvonalát követi, ám míg az anyalap a teljes megyére koncentrál, értelemszerűen, udvarhelyi kiadása a városra és térségére helyezi a hangsúlyt.

Főszerkesztő: Jakab Árpád. A szerkesztők: Antalfi József, Berkeczi Zsolt, Máthé László Ferenc, Szász Csaba

Udvarhely újratöltve

Székelyudvarhely első lapja, az Udvarhely második életébe kezdett: 2014. március 14-től ezen a néven jelenik meg az udvarhelyszéki önkormányzatok összefogásából született, a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal koordinálásával kiadott napilap. Szerkesztői, újságírói korábban a Hargita Népe Udvarhelyt gondozták, a csapat Józsa Csongorral, Lőrincz Csabával és Nagyálmos Ildikóval bővült.