Budavár (Budapest, I. kerület) polgármestere a Magyar Kultúra Napjának ünnepi rendezvényeire hívta meg Gálfi Árpádot, Székelyudvarhely polgármesterét.

Székelyudvarhely jó hírét vitték táncosaink is, hiszen szombaton (január 20-án) nagy sikert aratott az Udvarhely Néptáncműhely Apám tánca című előadása.

Január 22-én, hétfőn a budapesti Batthyány téren Kölcsey Ferenc szobrának koszorúzása előtt mondott beszédet Gálfi Árpád, majd ezt követően a főváros főpolgármestere, Tarlós István fogadta városunk polgármesterét.

A tárgyalás során a még szorosabb további együttműködésről, közös projektekről, tervekről egyeztettek a testvértelepülések polgármesterei.

Gálfi Árpád a következő beszédet mondta a budapesti Kölcsey szobornál:

Óriási megtiszteltetés számomra, hogy a mai napon erdélyi magyarként, székelyként, Székelyudvarhely polgármestereként itt állhatok Önökkel ünnepelve, itt állhatok egy erdélyi településen született Kölcsey Ferenc géniuszunk budapesti szobra előtt a Magyar Kultúra Napjának ünnepségén.

Ma van Himnuszunk születésnapja, pontosan ezelőtt 195 évvel született meg nemzetünk imája, a Magyar Himnusz és azt hiszem, nem véletlen, hogy ez a nap lett a Magyar Kultúra Napja. Ezért tisztelettel és fejet hajtva állunk ma itt Kölcsey szobra előtt.

Úgy gondolom, hogy kultúránk, amelyre joggal büszkék lehetünk, igazolást ad jogos fennmaradásunkhoz. Nem attól váltunk különlegessé, amiben másokhoz hasonlókat alkottunk, hanem éppen attól, amiben eltértek alkotásaink, értékeink, szemléletünk és hagyományaink a körülöttünk élő nemzetekétől.

Azt hiszem, nem véletlen, hogy kulturális értékeink, kincseink közül éppen nemzeti himnuszunk születése vált a magyar kultúra ünnepévé. Nem csak a sokszor történelmi viharok által megvert magyar sors tűnik fel gyönyörű himnuszunkban, hanem a népünk, nemzetünk által megőrzött kultúra is.

Ezer esztendővel ezelőtt Szent István királyunk sorsfordító, bölcs döntést hozott és ezáltal egy keresztény Európa irányába jelölte ki a nemzetünk útját. Több, mint egy évezrede építjük és őrizzük magunkat, értékeinket itt a Kárpátmedencében. Miközben ki és belélegezzük Európa kultúráját, miközben ki és belélegezzük a világ kultúráját, egyetlen percre sem szabad elfelejtenünk mindazt, amit mi, magyarok teremtettünk, amit magunkkal hordozunk és amit kötelezően át kell adnunk gyermekeinknek, unokáinknak.

Kötelességünk megosztani a világgal mindazt, ami a miénk. Mert minden ember csak a sajátjából adhat másnak. Meg kell osztanunk a világgal, akkor is, ha nem érti mindenki, hogy mit jelent számunkra Balassi Bálint, Csokonai, Arany János, Ady Endre, vagy Petőfi, akkor is meg kell osztanunk a magunkét, ha nem értik, mit jelent számunkra József Attila, Tamási Áron, vagy éppen nem értik a Kodály, vagy Bartók dallamait.

A kultúra nem csak műveltséget és tudást jelent, hanem erkölcsöt és értékrendet is. Ahogyan a tudomány sem létezhet eredményesen olyanok nélkül, akik nem értik azt, úgy a kultúránk sem létezhet a megértők, művelők és a kultúrát fogyasztók nélkül.

Szívből kívánom, hogy legyenek velünk múltunk nagyjainak alkotó szellemei és mozgósító erővel bírjanak rá minél több tehetséges kortársunkat a kulturális alkotásra, hagyományaink megőrzésére és továbbadására, mert ahol műveltség uralkodik, ott nincs ereje a műveletlenségnek.

Adja Isten nekünk, magyaroknak, függetlenül, hogy a határok melyik oldalára kényszerítettek minket tőlünk független döntések,  hogy e mai nap, a Magyar Kultúra Napja igazi ünnep legyen.

Éljük életünket minden nap azzal a szent meggyőződéssel, hogy amit teszünk, azzal népünket, nemzetünket, jövőnket szolgáljuk!