A székelyudvarhelyi jégpályára 120 ezer euróért vásárolt fagyasztószőnyeg is pont annyit bírta, mint a sokat blamált, állítólag nem megfelelően karbantartott elődje...

Az udvarhelyi városvezetés kicsit úgy volt a korcsolyapályával, mint az a bizonyos szarka: sokat akart, de nem bírta a farka. Egy új vezetőségtől amúgy is nagyobbak az elvárások, az emberek elvárják, hogy az új seprű jól seperjen, de ha a vezetőség ezt még meg is tetézi hangzatos nyilatkozatokkal, akkor ne csodálkozzon, ha az elvárások csak nagyobbak lesznek.

Kezdődött minden a már unalomig ismételt „elmúltnyolcévezéssel”: az előző városvezetés nem tartotta rendesen karban a fagyasztórendszert, nem viselte gondját kellőképpen a jégpályának, na de majd jövünk mi...

A városlakók pedig bizakodva várták, hogy vadonatúj, csillogó-villogó jégpályát hoz a Mikulás, de csalódniuk kellett: Mikuláskor még híre-hamva sem volt a korcsolyapályának, így alternatív megoldásként a farkasordító hideg napokon sokan a Küküllőn, vagy a zeteváraljai víztározó jegén siklottak.

Az ellenzék persze rá is cuppant a témára, tanácsülésen is számon kérték a városvezetést, de azt a választ kapták sűrű „elmúltnyolcévezés” közepette, hogy hamarosan megnyílik a pálya, s különben is késés ide vagy oda, az új korcsolyaszezon majd hetekkel kitolódik, így bőven kárpótolják a türelmetlen városlakókat.

Kiderült, 120 ezer euróért vásároltak új fagyasztórendszert, 15 ezerért jégtisztítót, úgynevezett rolbát, s mint Gálfi Árád polgármester kijelentette, februárban (értsd: 2017 februárjában) egy duplafalú sátorral fedik be a pályát, ami védeni fogja a jeget a napsugaraktól, így áprilisig lehet majd rajta korcsolyázni.

A korcsolyapálya végül Karácsony után, december 28-án végre megnyílt, s élt kereken két hónapot: február 27-én még azt közölte a polgármesteri hivatal, hogy márciustól más nyitásrenddel várják a korcsolyázni vágyókat, február 28-án pedig már arról tájékoztatták az udvarhelyieket, hogy bezár a bazár...

Információink szerint a hirtelen bezárást a vadiúj fagyasztórendszer meghibásodása okozta, erre viszont nem tudtunk rákérdezni az illetékesektől, mert a városházi korcsolyapályás sajtótájékoztatóra nem kaptunk meghívót.

Mindenesetre az egy nap eltéréssel napvilágot látott, egymásnak homlokegyenest ellentmondó két kommüniké megerősíteni látszik értesüléseinket.

„A jó fiúk”, ahogy Hajdó Csaba tanácsos saját magukat nevezte, elfelejtettek arról is szót ejteni, hogy sok pénzért vásárolt rolbát egy hónapig nem lehetett használni, mert a nem megfelelő jégvastagság miatt egész egyszerűen nem tudott rámenni a pályára, amit így a nyolcvanas évekeket idéző, traktor után kötött vizes ronggyal sikáltak szép fényesre harminc napon át. „A késésért nem rajtunk kell elverni a port” − fogalmazott december végén Hajdó. Ok, Bunta széles háta ezt is elbírja, de a korai bezárásért csak nem ő a hibás?

Szóval az elvárások nagyok voltak, s az a baj, a kijelentések még nagyobbak. A városvezetés ugyanis azt ígérte, duplafalú sátorral, úgynevezett presszosztatikus ballonnal fedik be a pályát. Még februárban, ugyebár. Ki is írták a közbeszerzést, de szerződést már nem kötöttek, mert menet közben, a hangzatos nyilatkozatok után rácsodálkoztak: hű, ennek jó magasak a fenntartási költségei, akkor köszönjük, nem kérjük szépen.

Úgy jártak, mint én a tengerimalaccal: gyermekeim kérésére beígértem egyet ebből a rágcsálók rendjéhez tartozó állatkából, miután megtudtam, hogy potom harminc lejért vesztegetik a kisállat kereskedésben, de elodáztam a dolgot, amikor kiderült, hogy egy komolyabb ketrec – ami úgy, ahogy kielégíti a kis fogva tartott igényeit – a malacka árának sokszorosa...

Korcsolyapályára igény van, ezt a két hónap számadatai is bizonyítják: közel 25 ezer látogatója volt 450 óra alatt a létesítménynek.

A sok negatívum között viszont pozitívum, hogy a városvezetésnek látszólag tényleg szívügye a korcsolyapálya, a jégkorongsport: a legújabb ígéretek szerint a következő idényt már októberben megnyitják, és a pálya fix szerkezetes sátorral való befödésével hat hónaposra tervezik.

Az idén is keveset élt pálya újranyitásáig tehát van bő fél év, nem kell kapkodni, szép nyugisan valóra lehet váltani az ígéreteket. Ígérni viszont olyant illik, amit meg is tudunk valósítani – legyen az tengerimalac vásárlás, vagy korcsolyapálya befödés.

Az udvarhelyi korcsolyapályás sztori egyik tanulsága, hogy a városvezetők farka kicsit bír el, a gallér viszont nagy, vagy legalábbis az volt ebben az esetben.

Dárdai Pál mondta a sajtónak hangzatosakat nyilatkozó sztárjátékosainak, amikor kinevezték a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitányának: fiúk, a pályán mutassuk meg, mit tudunk, addig csak szerényen, mint a képességeink...