Szombaton, október 14-én első alkalommal rendezik meg a Székelyudvarhelyi Huszárszemlét.

A huszárok déli fél tizenkettő és egy óra között vonulnak fel Székelyudvarhely utcáin, a csoport egykor érkezik a Városháza térre, a díszszemle helyszínére.

A köszöntőbeszédeket kulturális műsor követi, fellép Sorbán Enikő, Péter Eszter, Béla Albert, Szűcs-Olcsváry Gellért, valamint az Oklándi Fúvószenekar.

A Templom utcai Vánky kertben megtartandó Györffy Árpád huszárügyességi emlékverseny kezdési időpontja délután három óra.

A huszárfelvonulás útvonala: Templom utca, Orbán Balázs utca, Tamási Áron út, 1918 December 1 utca, II. Rákóczi Ferenc utca, Kossuth Lajos utca, Városháza tér, Márton Áron tér, Bethlen Gábor utca, Tábor utca, Szarkakő utca, Függetlenség sugárút, Gábor Áron utca, Győzelem utca, Céhek utca, Bethlenfalvi út, Bethlen Gábor utca, Eötvös József utca, Tompa László utca, Vár utca, Városháza tér.

A rendezvény fővédnöke Dr. Kövér László, a Magyar  Országgyűlés elnöke, a rendezvény védnöke Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, házigazdája pedig Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármestere.

Szervezők: Székelyudvarhelyi Hagyományőrző Székely Huszárezred, Homoródmenti Hagyományőrző Hannover Huszárok, Székelyudvarhely Megyei Jogú Város.

Rövid udvarhelyi huszártörténelem

Már az 1940-es évek végén működött Székelyudvarhelyen hagyományőrző huszárcsapat – a Csíki Dezső vezette csapatot akkor még nem így hívták, ám a cél már akkor a lovasok, fuvarosok összefogása, és különböző rendezvényeken való szerepeltetése volt – sok volt belőlük, hisz ebben az időben a lovas szekér volt a legfőbb szállítóeszköz.

A kollektivizmus idejében Bálint Ignácz fogatos szervezésével tömörültek a város lovasai, fuvarosai. Székelyruhába öltözve lóháton tartották meg a határkerülést, csendben, különösebb hírverés nélkül.

A kommunizmus idejében rendszeresen részt vettek a Szejke-fesztivál felvonulásán, és őszi szüreti bálokra is elmehettek – ezeket nem tiltották nekik.

A rendszerváltozást követően sok időnek kellett eltelnie, hogy az udvarhelyi, udvarhelyszéki lovasok újból szerveződni kezdjenek.

Voltak ekkor is lovasaink, mindig székely népviseletben jelentek meg, ám sokáig senkinek nem jutott eszébe, hogy ezt az életformát hagyományőrző tevékenységként is folytatni lehetne.

A véletlen hozott változást: jöttek a turisták, akik lovagolni is szerettek volna, egyikük pedig rákérdezett, hogy miért nincsen a városon és környékén lovascsapat. Az illető elhívta 2000-ben az udvarhelyieket Szilvásváradra, egy nagy lovas találkozóra – Szilvásváradon egy 400 lóból álló kancatelep működött, és rendszeresen szerveztek lóbarátoknak találkozókat.

Az udvarhelyiek itt futottak össze a gyergyói Prohászka Gézával, aki elmesélte nekik, hogy Gyergyószéken már van hagyományőrző lovascsapat, sőt megfelelő ruházatuk is van már.

Az udvarhelyi lovasok ahogyan hazatértek, megannyi információval a tarsolyukban szervezkedni kezdtek: 20-25 lovast gyűjtöttek össze, ám hamar rájöttek, nem értenek az ügyintézéshez, magukra nem fognak sokra jutni.

Megint csak a véletlen tolta előre őket: Kolumbán Imola kereste meg lovasainkat, hogy vegyenek részt, legyenek színfoltja az általa szervezett főzőversenynek. Egy kikötéssel bólintottak rá a felkérésre: elmennek, ám ők huszárcsapatot szeretnének, ezért Kolumbán Imola segítsen ennek létrehozásában.

Az első komolyabb intézkedés egy pályázat volt, megnyerték a belga királyság kiírását. Lovuk, nyergük, csizmájuk volt, ám huszárruha kellett volna – mostani pénzben 18 ezer lejre vásárolhattak ruhát és két kocsiszekeret.

Közben Kolumbán Imola a Székelyudvarhelyi Hagyományőrző Székely Huszárezred Egyesületet is létrehozta, így már könnyebb volt további felszereléseket beszerezni, illetve a kiszállások, támogatások rendezése is egyszerűsödött.

Kardot, kösöntyűt Magyarországon készíttettek, 2005. március 15-én pedig már teljes popmájukban vonulhattak fel a Márton Áron téren – ez volt az udvarhelyi huszárok rendszerváltozás utáni első nyilvános jelenése.

Még abban az évben nyáron egy kisebb történelmi pillanatra is sor került: Somogyi Győző magyarországi festő-grafikustól, a magyar történelmi viseletek kutatójától és rajzolójától megszerezték az 1848-as huszáreskű szövegét, majd a Márton Áron téren fehérvári testvércsapatuk részvételével ünnepélyesen esküt tettek.

Az akkori huszárok úgy emlékeznek errek vissza, mindenki felkapta a fejét a pillanatra, főleg az államvédelmi szervek érdeklődtek, hogy mi is ez a lovas, huszáros történet, mit is akarnak az udvarhelyi lovasok állig felfegyverkezve.

Elmagyarázták minden gyanakvónak, hogy ez csak hagyományőrzés, ahogyan a bukaresti tüzércsapat feleleveníti a 1940-es évek előtti időket, ők is hasonlót tesznek: emlékeznek és emlékeztetnek.