A nyikómalomfalvi Sinka Antalék családi vállalkozásban korábban is tenyésztettek mangalicát, nemrég azonban vörös mangalicákat vásároltak: a tíz kocában és egy kanban az a közös, hogy mindannyian törzskönyves jószágok.

A Magyarországról hozott fajállatok percek alatt megszokták a zord székelyföldi körülményeket – mondja Sinka, ám ezt csupán az időjárási viszonyokra érti a gazda: a mangalicáknak a sertéseknek megfelelő, igazi „összkomfortos” telepet készítettek elő.

A kezdet azonban cseppet sem volt zökkenőmentes. Sinkáék sertésfarm létrehozására beadott pályázata ugyan nyertesnek bizonyult a magyar kormánynál, ám a fajállatok beszerzése során egy előre nem látott problémával kellett szembenézniük: a gyorsan terjedő sertéspestis jócskán megnehezítette a beszerzést. „Az előre kiszemelt állományról le kellett mondanunk, mert a magyarországi tulajdonos abba az övezetbe került, amelyet a román járványügyi hatóság vörös zónaként kezelt és nem engedték be az országba az állatokat. Aztán a hatóság javaslatára déli tenyésztőket kerestünk a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületének vezetőivel. Miután megnevezték a tenyésztőt, kiutaztunk és megnéztük a javasolt állományt, majd elkezdtük a behozási procedúrát” – mesél a kezdetekről Sinka Antal.

És hogy miért esett a választás a törzskönyves vörös mangalicákra? „Azt szeretnénk, hogy a mangalicatartó gazdák minőségi állatokhoz jussanak az utódok által. Négy éve tartok mangalicákat, de az előző állományt teljesen leépítettem a törzskönyves állatokra való áttérés miatt” – avat be a részletekbe a gazda.

Sinkáék célja, hogy a magyar őshonos fajtákat átörökítsék a következő generációnak, ugyanakkor egy fenntartható farmot tudjanak működtetni. „A magyar kormány támogatása által gazdaságunk hatékonyabbá vált, ugyanis az önetetők által az állatok akkor és annyit esznek, amennyit akarnak, továbbá a pályázati pénzen vásárolt feldolgozó gépekkel minőségi és sokszínű terméket tudunk előállítani” – ecseteli Sinka Antal.

A gazda azt is elárulta, ezeket a termékeket a most épülő agropanziójukban szolgálnák fel a turistáknak, akiknek egyfajta szolgáltatásként farmlátogatással, állatsimogatással, lovaglással, szekerezéssel tarkított egész napos programot is kínálnak majd, s aki nem retten vissza a vidéki munkától, az akár segíthet is Sinkáéknak a takarmány előállításában.

A vörös mangalicákat nem mellékesen próbálják biztonságban tudni a vadállatoktól: nagy kapacitású, napenergiával működő villanypásztor vigyáz arra, hogy a törzskönyves állatok békében gyarapodjanak és szaporodjanak, s idővel a környékbeli gazdák állatállományát is javítsák.