27 évvel a rendszerváltásnak nevezett események után az erdélyi magyar közösség még mindig azért tüntet – egyebek mellett –, mint 1990-ben: az anyanyelvű oktatás biztosításáért.

Ismét a magyar nyelvű oktatásért vonult utcára a székelyföldi magyarság: ezúttal a marosvásárhelyi katolikus gimnáziumért tüntetettek szűk egy órán át.

Amikor még hömpölygött a tömeg...

„Ismét ott tartunk, ahol 1990-ben?” – tette fel a kérdést közösségi oldalán Boros Zoltán, a Román Televízió magyar adásának egykori szerkesztője, s több, két és fél évtizede készült fotót is csatolt a posztjához, ezeket láthatják cikkünk mellett is.

A szerdai, marosvásárhelyi tüntetés kapcsán sokan mások is feltették a kérdést: mi változott? Hiszen 27 év „demokrácia” után még mindig azért kell utcára vonulni, hogy a román állam biztosítsa gyermekeinknek az alkotmánynak megfelelően a tanuláshoz való jogot, úgy, ahogy az őket megilleti. Mi változott? Hiszen 27 év „demokrácia” után még mindig előfordulhat az a skizofrén helyzet, hogy öt nappal a tanévkezdés előtt 300 magyar diák még mindig nem tudja, hogy hol kezdi a tanévet!

Egy ma is aktuális követelés...

A 27 évvel ezelőtti, anyanyelvű oktatásért történő megmozdulásokhoz képest azért történtek változások. A legszembetűnőbb, hogy a hajdani több tízezres tömeg két és félezresre apadt. Nem csoda: közel három évtized alatt sokan belefásultak az eredménytelenségbe, s hogy folyton utcára kell vonulni, ha valamit el akarunk érni.

A másik „változás”, hogy most már nem az utcán hömpölygött a tömeg, mint annakidején, hiszen a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal csak megszorításokkal engedélyezte a tüntetést: kizárólag a járdán és a prefektusi hivatal előtti téren hagyta jóvá a gyülekezést.

Amikor Székelyudvarhely főterét is elárasztották a tüntetők. Ma hányan vonulnának utcára?

A tüntetésen a katolikus gimnázium diákjai nevében szóló Nagy Henrietta azt mondta: „Olyan ez az egész, mint az az időszak, amiről a szüleink azt mondták: soha nem jöhet vissza. Tévedtek: visszajött.

Hát így állunk, 27 évvel a rendszerváltás után. Boros Zoltán költői kérdésére válaszolva: nem tartunk ott ISMÉT, ahol 1990-ben. Ennél sokkal rosszabb a helyzet: MÉG MINDIG ott tartunk...