A hét elején a Váci KSE és a TBV Lemgo között történt megállapodás értelmében Bartók Donát a Váci KSE junior válogatott játékosa a Bundesliga nagy múltú csapatához igazolt. Pénteken Donát, így már nem Komlón, hanem Stuttgartban, új csapata színeiben lép pályára.

A Bartók névről Székelyudvarhelyen szinte mindenkinek azonnal Bartók Csaba, az udvarhelyi születésű kézilabdázó jut eszébe, fia, a húsz éves Donát, viszont szeretne kilépi apja árnyékából. A legutóbbi híreket olvasva azt kell mondanunk: jó úton jár...

Ha azt gondolnánk egyébként, a papa okán egyértelmű volt, Donát kézilabdázó lesz, tévedünk. Az apa sérüléseit látva a mama sokáig óvta a sportágtól, a fiú inkább karatézott. Csakhogy az egyik sikertelen versenyt követően megmakacsolta magát, mondván, márpedig ő kézilabdázni akar. A szülők kezdetben nem örültek a döntésnek, de nem volt mit tenni, Donát már tízévesen sem szerette, ha beleszólnak az életébe...

A Pick Szeged utánpótlásában nőtt fel, majd 2013-ban Tatabányára igazolt – a szülőknek akkor is nehezebb volt őt elengedni, mint neki megélni a váltást. A felnőttcsapattal készülés lehetőségét hallva ő lélekben már a bányászvárosban járt.

Mint ahogyan a legutóbbi szezon végén sem sokat hezitált. Két év tatabányai szereplést követően engedett a Vác hívásának, és Zsiga Gyula keze alá került.

Mint a 19 éves kézilabdázó mondja, óriási megtiszteltetés és lehetőség volt a bajnoki dobogóra pályázó együttesben edzeni, és olykor pályára lépni. Élvezte az epizódszerepet, azonban a váci ajánlatban vonzotta, hogy az élvonalban kínált játékperceket. Mit perceket! Félidőket!

Esélyem sem volt azon gondolkozni, mennyiben lesz más a szerepem, mint Tatabányán. A nyári világbajnokságról egyenesen a váci edzőmeccsre utaztam. De annyira egyből, hogy már a repülőtérre is az új klubomból érkeztek értem, és másnap máris mérkőzés következett.

Donát elég erőt érez magában ahhoz, hogy kilépjen édesapja árnyékából, noha a papa, a székelyudvarhelyi Bartók Csaba kétszeres magyar bajnok, kétszeres Magyar Kupa-győztes, spanyol bajnoki elsőséget és Király Kupa-diadalt is magáénak tudhat, s persze ne feledkezzünk el a Leónnal elért KEK-döntőről sem...

Nagyon jól esik, amikor apához hasonlítanak. Nem láttam játszani, pontosabban nincsenek emlékeim erről az időszakról. Viszont fontosnak érzem, hogy én Bartók Donát legyek, ne pedig Bartók Csaba fia.

Az apa szerint nehéz objektíven és érzelemmentesen beszélni a fiáról: „Agresszív, jó fizikumú, gyors, lendületes játékos, akinek még színesedhet a taktikai repertoárja. Nyilván nem egyszerű ezzel a névvel élni, de ő önálló egyéniség, és az biztos, én is szerettem volna tizenkilenc évesen ennyire jó játékos lenni. Remélem, évek múlva is ezt mondhatom el.

Hozzáteszi, ahogyan sportolóhoz illik, sosem elégedett, sosem elégedettek: mindig van miben fejlődni és javulni.

Donát magasra tette magának a lécet, hiszen a posztján a legjobb akar lenni. Remélem, három-négy év múlva a magyar és a világ kézilabdájában is meghatározó egyéniség lesz.

Donát elmondása szerint rengeteget segít neki édesapja, aki a nehéz pillanatokban biztatja, és persze nyomatékosítja benne a filozófiát: nem kifogásokat, hanem megoldásokat kell keresni.

A balkezes átlövő nem mellékesen az egyik, ha nem a legnagyobb tehetsége a magyar kézilabdának. A szakma Nagy László lehetséges utódját látja benne.

Idén a bajnokságban 8 meccsen 29 gólt szerzett, míg 2014/15-ös szezon óta futó felnőtt pályafutása alatt 55 találkozón 148 találatot jegyez a statisztika a neve mellé.

A patinás múltú, 1997-ben és 2003-ban német bajnok Lemgo jelenleg elég nagy bajban van. Tíz forduló után négy ponttal a 17., kieső helyen áll a Bundesligában. Meglehet, épp egy ilyen kitörésre vágyó fiatal balkezes bombázóra van szükségük a feltámadáshoz.

Jobb helyre nem is kerülhetett volna Bartók Donát...