Provokáció, visszaélés, zaklatás gyanúja merült fel a székelyudvarhelyi helyi rendőrség egyik tagja részéről. Az esetet egy hónapja jeleztük a városházán (a rendőrség fenntartójánál). A „gyors ügyintézésű, polgárbarát” hivatal azóta sem válaszolt.

Az ország legbiztonságosabb városává tesszük Udvarhelyt – ígérte a székely anyaváros új vezetősége. Első lépésként azt vállalták, hogy a helyi rendőrség körmére néznek.

„Bátor és gerinces városvezetőre van szükség, aki a helyi rendőrséget arra utasítja, hogy ne a Kossuth utcában villogva a sétáló vagy parkoló tisztes polgárokat zaklassák, hanem a rendbontókat és a garázdákat fékezzék meg...” – szólt az ígéret. (A Kossuth utcai villogás azóta is a helyi rendőrök napi teendőinek része, ez alól a mai nap sem volt kivétel.)

Egy olvasónk még november közepén számolt be egy olyan esetről, melyben felmerül (a helyi rendőrség egyik tagja részéről) a provokáció, zaklatás gyanúja. Eddig az udvarhelyi városháza reakciójára vártunk, de mivel ilyen nem érkezett, tovább nem várva, leközöljük a történetet:

„November 15-én a székelyudvarhelyi helyi rendőrség egyik tagja leparkolt a villogó Dusterjével egy Tábor-negyedi gyalogosátjáró közvetlen közelében (úgy egy méterre tőle), a rendőrünk pedig a járdáról lelépett a zebrára, tett egy-két lépést, aztán az autója takarásában megállt az út szélén. Autóval haladtam arra, észrevettem és lassítottam, hogy átengedjem, de mivel nem moccant, tovább mentem. Nem tudom, pontosan mit keresett ott.
Rendőrlogikával az ember azt gondolná, hogy a fehér csíkokat bámulta, és azon gondolkozott, hogy azok miként kerülhettek oda, esetleg ki lehetett a tettes, de sokkal inkább valószínűbb, hogy lesben állt. Talán azokra vadászott, akik esetleg nem lassítottak le, s feltételezem, hogy ha akadt ilyen, akkor meg is büntette azokat. De csak feltételezem.
Ismerem a Kreszt, tudom, hogy ha egy gyalogos lelép a zebrára, akkor elsőbbsége van az autósokkal szemben. Ha viszont csak azért lép le, hogy ott álldogáljon, akkor nemhogy nem él az elsőbbsége adta lehetőséggel, de visszaél vele.
Az állami rendőrökkel már többször tapasztaltam, hogy 20-30-as km/órás sebességgel vánszorognak a városban, akadályozva a forgalmat, kocsisort kialakítva maguk mögött, s el tudom képzelni, hogy milyen jól szórakoznak azon, hogy senki nem meri vagy nem tudja őket megelőzni. De ők nem a mieink. Őket többnyire kihelyezik ide, a nyelvünket sem nagyon beszélik, s még ha a mi adónkból is fizetik őket, legalább ez a pénz Bukarestből jön.
De a helyi rendőrök a mi rendőreink kellene, hogy legyenek, bárki közülünk, aki erre a pályára lép, van adottsága és kedve hozzá. Őket helyi pénzből fizetik, amit úgy tűnik lehetne okosabb dolgokra is elkölteni.
Azt hittem, hogy a helyi rendőrséget azért hozták létre, hogy nekünk jobb legyen, nem azért, hogy minket szívassanak, vagánykodjanak, provokáljanak, s visszaéljenek a jogkörükkel.”

Az olvasói levelet november 21-én elküldtük a székelyudvarhelyi városháza honlapján is szereplő e-mail címre ([email protected]), magyarázatot (netalán cáfolatot) vagy legalább egy hivatalos állásfoglalást igényelve, mielőtt leközöljük. (Utólag mások is jelezték, hogy szemtanúi voltak a fentihez hasonló esetnek.)

Eltelt több, mint egy hónap, az önmagát „gyors ügyintézésűnek, polgárbarátnak” tituláló intézmény azonban válaszra sem méltatott.