Elkésett a békevágy, elnök úr!

Kisebb csoda történt tegnap Székelyföldön. Hargita megye önjelölt első számú medveszakértője, a megyei önkormányzat elnöke (avagy ahogy az egyik Facebook oldalán a munkahely rovatnál olvashatjuk: „Problémamegoldó, itt: Hargita Megye Tanácsa”), név szerint Borboly Csaba visszavett a lendületből.

Nyílt levél Borboly Csabának

A tegnapi, Facebookon közzétett megnyilatkozásának milyensége fényévekre áll a néhány nappal korábbi vehemens ámokfutásától, amikor felháborodva követelte a „félrevezető”, „szemenszedett hazugságokat” és „hamis állításokat” terjesztő, „manipuláló” sajtótól  a dolgok helyretételét. Kicsit nagy fába vágta a fejszéjét, ki is csorbult az éle, de erről már cikkeztem.

A Borboly-bejegyzés

Mint tegnapi posztjában írja „a halálos medvetámadás óta eltelt napok mozgalmasak voltak, és egymásnak ellentmondó híradások jelentek meg a médiában”. Ez igaz, mint ahogy az is, hogy az ellenmondásokat jobbára önnek köszönhetjük.

„A szemtanúk is bizonytalanok voltak a pontos eseményeket illetően, többféle verzió is elhangzott részükről” írja, ami szintén igaz, bár itt is megjegyzendő, hogy a „bizonytalanságot” és „többféle verziót” javarészt szintén az ön ténykedése szülte.

„Tény, hogy az ilyen támadások túlnyomó többségénél fel sem merült, hogy az áldozatok provokálták volna az állatot”, állítja. Egyetértünk. Olyan sem volt még, hogy valamelyik Hargita megyei tanácselnök benyújtsa lemondását, de ettől ez még nem elképzelhetetlen, ugye?

De várjunk csak, hogy is fogalmazott, elnök úr? Most már ön szerint is volt provokáció? Vagy csak felmerült annak lehetősége? Nem világos...

Tegnapi bejegyzésének lényegét az utolsó bekezdésben találjuk: „Végül pedig tény az is, hogy én hajlamos vagyok nagy lendülettel védeni a székely emberek érdekeit, és esetenként túlzásokba esek. Ha netán bebizonyosodik, hogy valamilyen tekintetben téves állításokat fogalmaztam meg, vissza fogom vonni őket, és elnézést fogok kérni.”

Ez szinte felér egy bocsánatkéréssel. De csak szinte. Ön, elnök úr, ezzel még nem kért elnézést. Lehet, hogy nem lát okot rá. Úgy tűnik, ön szerint csak felmerült annak lehetősége, hogy netán téves állításokat fogalmazott meg. Valamilyen tekintetben. De még várni kell a bebizonyosodásra.

„Hazugságra alapozott újságírás”

Várni? Ugyan mire? Van, aki már közel három hónapja vár erre. Tavaly decemberben ugyanis a megyei sportgáláról szóló cikkem kapcsán is volt egy kirohanása az elnök úrnak, amikor e sorok íróját a következőkkel illette: „fizetett provokátor”, „hazugságra alapozott újságírás”, „a szekus világ utóélete”, „felelőtlen, rendszeres mocskolódás”, „a térségek közti gyűlöletet, a politikai lejáratást kívánják szítani, elérni”.

Felkérésemet, hogy támassza alá vádaskodásait figyelembe se vette. Azóta is várom, hátha bebizonyosodik, hogy az elnök úr valamilyen tekintetben téves állításokat fogalmazott meg, és elnézést kér.

Most azonban egészen más a helyzet. Most kissé nagyobbat harapott a kelleténél. Nekimenni a magyar közmédiának, a TV2-nek, minden sajtóorgánumnak és magánszemélynek, aki nem fúj egy követ önnel? Ez már nem csak „egy piti, kis helyi firkász, akivel félkézzel is elbír”, ez már olyan médiaháború, amelyből gyaníthatóan a teljes Borboly-arzenál bevetésével sem jöhet ki makulátlanul. És ezt már ön is tudja, elnök úr. Innen a tegnapi finom utalása, hogy akár tévedhetett is.

Bizony, hogy tévedett. Nem is kicsit. Csakhogy szerintem a bocsánatkéréssel már elkésett. Ennek akkor lett volna ideje, amikor a facebookos bejegyzéseit törölte. Nem is az a baj, hogy tévedett, mindenki követ el hibákat. A gond azzal van, ahogy az egész ügyet kezelte, és főleg ama igyekezetével, hogy alaptalan vádaskodásának bizonyítékaik eltüntesse, eltussolja, meg nem történtté tegye. Ezek lennének egy közszereplő, egy választott vezető módszerei, ez a követendő példa? Így dolgozik egy problémamegoldó? Vagy csak a tetten ért bársonyszékesek szoktak – felelős attitűd hiányában – így kibújni a felelősségvállalás alól? Olykor sikerrel? Nem tudhatom. Ön az elöljáró, nem én.

Azt írja, hogy az első számú feladatunk segíteni az árván maradt gyerekeken. Így igaz. De bízza ezt a székelyekre! Azokra, akik látatlanban is segítenének és ezért nem kérnek glóriát a fejük fölé. Bízza a sajtóra, mert tud ebben segíteni és fog is. Önnek most más feladata van. Fölöttébb felelősségteljes. Érti, igaz? És ugye nem fog kibúvót találni vagy fabrikálni?

Most még emelt fővel leléphet.

Tisztelettel, az ön kedvenc „fizetett provokátora”, Szász Csaba.

U.I. Hiányoltam, hogy idén, nyolc év után először nem szervezték meg a Szabad Sajtó Napját.