Hit, erő, kitartás!

Állítom: az RMDSZ-ben felkészült szakpolitikusok dolgoznak, munkánkat a román pártok is értékelik, megbecsülik. Más kérdés, hogy legtöbbször politikai érdekek mentén döntenek, holott az RMDSZ nem csak az autonómiával, a székely zászlóval, a magyar közösség szimbólumaival foglalkozik, hanem rengeteg más olyan kérdéssel is, amely az egész ország hasznára válik. A bukaresti politika boszorkánykonyhájának egyszerű szolgálójaként ennek ellenére néha jómagam is úgy éreztem, hogy minden igyekezet hiábavaló, nincs már mit mondani, hagyjuk, hadd főzzön más, hiszen az erdélyi magyarság séfjeinek főztjét meg sem kóstolták a bukaresti kiskirályok, a „magyaros ételeket” pedig undorodva félrelökték az asztalról. Csüggedni viszont nincs idő, a fakanalat pedig egyenesen bűn lenne letenni.

Tény: számos – általunk kezdeményezett, felvállalt – kérdésből profitált az egész ország, nem csak az erdélyi magyarság. Ilyen kérdések például, a teljesség igénye nélkül – amelyek kidolgozásában, megvitatásában jómagam is részt vettem – a közbeszerzési törvény, a taxistörvény, a kézműveseket támogató törvény, az offshore törvény, az új KRESZ, az utak adminisztrálására vonatkozó törvény, az önkéntes törvény (roppant fontosnak tartom, hogy az önkéntes életmentők is kaphassanak rokkantsági nyugdíjat és legyen balesetbiztosításuk), de említhetném az ANAF decentralizálását, a gáz- és villanyhálózatok fejlesztésére lehetőséget nyújtó törvényt, vagy azt, hogy sikerült kiharcolni:  már nem csak önkormányzati feladat lesz a bölcsődék finanszírozása, hanem a központi költségvetésből is fordítanak majd az óvoda előtti oktatási intézményekre.

Ugyanakkor közbenjárásunknak köszönhetően megszűnik a távolsági buszjáratokat működtető cégek monopolhelyzete, s ezáltal még inkább utas barátokká válhatnak a buszjáratok.

Négyszemközt Orbán Viktorral

Tavasszal Nagyszeben adott otthont az EU csúcstalálkozójának, amelyen az Európai Unió állam- és kormányfői vettek részt. Az Orbán Viktor által vezetett magyar küldöttség „főhadiszállása” a 19. században épült helyi Magyar Házban volt. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy személyesen fogadhattam Magyarország kormányfőjét, a Fidesz elnökét, akinek röviden bemutattam a Szeben megyei, illetve az erdélyi szórványmagyarság helyzetét.

A Donald Tuskkal és a V4-kel folytatott találkozót követően több mint egy órán át beszélgethettem Orbán Viktor úrral az erdélyi, ezen belül a nagyszebeni politikai- és vallási helyzetről, illetve a kulturális- és gazdasági életről – a nap során három ízben is tárgyalhattam Magyarország miniszterelnökével. Nem mellékesen Orbán Viktor volt az egyetlen politikus, aki gyalog ment a csúcstalálkozóra. Megtisztelő, felemelő volt a miniszterelnök úr szájából azt hallani, hogy ő otthonról, vagyis a nagyszebeni Magyar Házból ment az EU-csúcsra.

Körgyűrűt a municípiumoknak!

Jelentős szerepet vállaltam annak a rendeletnek a kidolgozásában és elfogadtatásában, mely 2027-ig minden megyei jogú város (municípium) köré elterelő út, körgyűrű megépítését tenné kötelezővé.

A 43/1997. számú sürgősségi kormányrendelethez benyújtott módosító javaslatom értelmében minden megyei jogú város köré elkerülő utat lesz köteles építeni a Romániai Közúti Infrastruktúrát Kezelő Országos Társaság (CNAIR). A rendelkezés számos erdélyi, székelyföldi települést is érint, hiszen a legtöbb település mellől hiányzik a körgyűrű, a megnövekedett forgalom pedig megbénítja, élhetetlenné teszi a településeket.

Áramot, gázt központi forrásból

Az Országos Helyi Fejlesztési Program (PNDL) célja a vidéken élők életminőségének javítása, amelynek elengedhetetlen feltételei az infrastrukturális beruházások. Elektromos energia és földgáz hiányában viszont sok esetben lehetetlen fejlesztéseket eszközölni, ezért RMDSZ-es kezdeményezésre Bende Sándor kollégámmal egy törvénykezdeményezést iktattunk.

A kezdeményezés lényege, hogy a helyi önkormányzatoknak ezután a központi költségvetésből is nyíljon lehetőségük az elektromos energia és a földgázhálózatok kiépítésére, bővítésére, modernizálására, vagyis az önkormányzatoknak lehetőségük nyílik PNDL-s pályázatok révén ilyen irányú fejlesztéseket eszközölni.

Jó az Unió!

2019-ben kétszer is az urnák elé hívtuk választóinkat, s nagy örömömre szolgál, hogy az erdélyi magyarság mindkétszer fontosnak tartotta élni szavazati jogával, fontosnak tartotta, hogy az RMDSZ jelöltjein keresztül hallathassa hangját a helyi és európai fórumokon.

Utóbbiról szólva úgy vélem, az európai uniós támogatások az elmúlt években megváltoztatták a vidék infrastruktúráját és nagyban hozzájárultak a családok életszínvonalának növekedéséhez. A kisebbségi jogok védelme mellett a gazdasági célkitűzéseknek is fontos szerepük van, hiszen az uniós támogatások hatékony felhasználása Székelyföldön és a szórványban is olyan gazdasági fejlődést biztosíthat, amely fiataljaink itthon maradását, közösségünk gyarapodását szolgálja. A legjobban működő modelleket kell átvegyük Európából, Székelyföld esetében véleményem szerint Dél-Tirol a követendő példa.

Szórvány: ahol a lét a tét

A Magyar Országgyűlés 2015. november 3-án a határon túli magyarság iránt viselt, az alaptörvényben rögzített felelősségnek megfelelve november 15-ét, Bethlen Gábor (1580-1629) erdélyi fejedelem születésének és halálának napját a magyar szórvány napjává nyilvánította. Ezen a napon a főszereplők maguk a szórványban élők, kultúrájuk, mindennapjaik bemutatása.

Románia Parlamentjében – nagyszebeni lakosként – Udvarhelyszék mellett a szórványt is képviselem, Winkler Gyula pedig az Európai Parlamentben próbál tenni azért, hogy lassítsa az egyre gyorsuló szórványosodási folyamatot.

Többször, több helyen is elmondtuk: világos szórványstratégiájára van szükség, mert a szórványban élőknek az elsődleges problémát a nyelv, a kultúra megtartásának eszközei, a közintézményekben az anyanyelv használata jelenti. A magyarság megmaradásának biztosítása szórványban a legnehezebb, ezért akár területenként külön programokat kell alkotni, hogy megállítsuk a szinte már megállíthatatlant.

Az RMDSZ új alapszabályzata, amelyet a szövetség a 13., zilahi kongresszusán fogadott el, rögzíti, hogy a szórványmagyarság parlamenti képviselője biztos befutó helyen legyen. Ez mérföldkő a szórvány számára – ahonnan nem mellékesen rendszerint ötvenezren voksolnak a tulipánra a parlamenti választásokon – ugyanis ez az alapelv az erdélyi magyar közösség belső szolidaritását is erősíti.

Örvendetes, hogy az RMDSZ parlamenti listáin mindig biztos bejutó helyen szerepel egy olyan jelölt, aki a szórványmegyéből származik, és emiatt soha nem jutna be megyei listán a parlamentbe. Szórványvidéken alig pár százalékos a demográfiai arányunk, emiatt a parlamenti képviselet egyszerűen elérhetetlen, de az önkormányzati jelenlétet is nagy nehézségek árán tudjuk megtartani.

Roppant örülök, hogy miután Székelyudvarhely nem tartott igényt rá, idén közbenjárásomra Nagyenyed adhatott otthont a Míves Emberek Sokadalmának. Az Artera Alapítvány nemzetközi, igazán emlékezetes rendezvényt hozott tető alá, amely méltó a város történelméhez, kulturális múltjához, ugyanakkor a régióban élő közösség igényes szórakoztatására, minőségi kultúrára való nevelésére is nagy hangsúlyt fektetett, ugyanakkor az esemény közösségformáló ereje sem elhanyagolandó.

Szórványban van az igazi való világ,

ahol a szó szoros értelmében a lét a tét.

Természetesen tovább folytatjuk a harcot szimbólumaink szabad használatáért. Erről jut eszembe: felhívtam azon román kollégáim figyelmét, akik zsigerből elutasítanak minden olyan kezdeményezést, amely jó lenne a székelyföldi, az erdélyi magyaroknak, hogy az Erdély címerében megtalálható hét vár szimbólum – amitől sokakat ugyanúgy kiráz a hideg, mint a naptól és a holdtól – rá van festve az Aranyosgyéres melletti 71-es légi támaszpont harci repülőgépeire is. Nem hiszem, hogy nem jó románok azok, akik szükség esetén meg kellene védjék az országot…

Összetartozunk!

Sokszor felteszem magamnak a kérdést: elmondható-e ma is, hogy leggazdagabb erkölcsi, szellemi és érzelmi erőforrásunk a nemzet összetartozásának tudata? Elmondható-e, hiszen azt látjuk, halljuk nap mint nap, hogy a szavazati jogot is elvennék tőlünk, az önhibánkon kívül az anyaországtól elszakított területeken élőktől egyes nemzettársaink, holott egykor a magyar Országgyűlésben egy híján húsz székely képviselő dolgozott a hazáért!

„Soha le nem mondani, soha el nem csüggedni, ha kell, mindig újrakezdeni” – mondta Kossuth, s ez érvényes napjainkra is. Soha nem szabad feladni a harcot, akkor sem, ha túlerővel állunk szemben, akkor sem, ha napról-napra fogyunk, s akkor sem, ha nehéz megmaradni. Ma, amikor fiataljaink elvándorlása ellen, valamint önazonosságunk megőrzéséért folytatunk elkeseredett harcot, különösen fontos a hazaszeretet, na meg az összefogás.

Hiszem: mostani küzdelmünknek is van értelme, s meglesz az eredménye is, különösen ha lesz bennünk elég hit, erő, kitartás és akarat, hogy közösen, összefogva, egy emberként megvívjuk harcunkat!

Mikor fivérek összetartoznak, a hegyek arannyá változnak – tartja a közmondás. Szétszakított, a huszadik században erősen próbára tett nemzetünk esetében talán kétszeresen is igaz a kijelentés, hiszen a nehézségekből az összetartozás, az összefogás emelt ki: jó érzés tudni, hogy van egy „nagytestvérünk”, akinek foghatjuk a kezét ezekben az embert próbáló időkben is!

2020-at Magyarország kormánya a nemzeti összetartozás évévé nyilvánította. Örülünk, hogy úgy érzik, ők is felelősek értünk, és felelősek minden magyarért. Nemzetünk összefogása, a magyar-magyar testvéri szeretetnek köszönhetően ma már nem trianoni szétszóratásunkat gyászoljuk egymástól sok száz kilométerre magunkba roskadva, hanem közösen ünnepeljük a túlélést, az újrakezdést. A testvéri összetartozást. Hiszen széttéphették országunkat a külső és belső ellenségek, de hiszem, hogy nemzetünk szellemi és spirituális egységét soha nem tudják széjjeltörni, testvért a testvértől nem tudnak elválasztani, még akkor sem, ha határokat húznak közénk. Ha van valami, ami az élet viszontagságai ellen védelmet nyújt, az az igaz testvéri szeretet, az a kötelék, amely erősebb mindennél.

Köszönet mindazoknak, akik nem csüggednek, akik kitartanak, köszönet, akik minden áldott reggel munkába indulnak, becsülettel teszik a dolgukat, tekerik megmaradásunk, közös jövőnk biciklijét, és köszönet a Jóistennek, amiért mindig megsegít a nehéz pillanatokban.

Köszönetet mindazoknak, akik nem tévesztik szem elől, hogy együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség, akik tudják, hogy csak együtt lehetünk sikeresek, csak akkor találhatjuk meg számításainkat, ha egy nemzetként nézünk szembe a magyar élet próbatételeivel. Ugyanakkor sietek leszögezni azt is, nekünk nem az jelenti a győzelmet, ha az érdekvédelmi szövetségünk nyer, nekünk az jelenti a győzelmet, ha az erdélyi magyarság nyer.

Hiszem: a nehézségek és a fel-felerősödő magyargyűlölet dacára Erdély az a hely, ahol jó lesz magyarnak lenni, főleg ha mindannyian igent mondunk a magyar nemzetre, az együvé tartozásunkra, a magyar érdek képviseletére, hagyományaink ápolására, anyanyelvünk megóvására.

Sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok!

Benedek Zakariás parlamenti képviselő