Műforgóval is ropták a táncot!

Sándor István (Isú), az est házigazdája köszöntötte az egybegyűlteket, felvázolva a rendezvény célját: áthidalni a generációk közti szakadékot, lebontani az idősekkel szembeni előítéletek falát.

A Gyulafehérvári Caritas a székelyudvarhelyi régióban több településen is szervez kéthetente mentálhigiénés csoportokat az időseknek (Máréfalván, Zetelakán, Oroszhegyen, Farkaslakán, Bogárfalván, Szentléleken, Felsőboldogfalván, Városfalván, Kisgalambfalván, Betlenfalván és Kadicsfalván), hogy a szépkorúak újra kezdjenek élni, tervezni és ne süppedjenek bele a magányba, depresszióba.

A máréfalvi csoport már több mint 10 éve működik, már a második bakancslistájukat valósítgatják, önbizalomerősítéssel, de többnyire a saját erejükből már voltak Bukarestben (ezúttal turistaként, nem szolgálóként, mint fiatalkorukban…), ültek hajón és repülőn, szerveztek rengeteg műsort a korosztályuknak, többek között szüreti bált, ahol csőszök lehettek.

A Mamasztár tehetségmutató program is úgy indult, mesélte Isú, hogy a bakancslistába többen írták, hogy szeretnének senior táncot tanulni a téli hosszú estéken, így beszervezte a Happy Dance Stúdió tánctanárnőjét, aki nagyon készséges volt, és elkezdődhettek a próbák.

A három faluból viszont közel ötvenen akartak életük alkonyán táncot tanulni, így hamarosan arra a következtetésre jutottak, hogy az egésznek keretet kellene adni – így indult a tehetségkutató. Az elmúlt hetekben az idősek ruhákat varrtak, gőzerővel próbáltak, táncoltak, nagy volt az izgalom.

És hogy miért tehetségmutató? Nem történt elírás, hiszen a szervező szerint a „kutatáson” már túl vannak, minden csoportban rengeteg „sztárt” találtak, akik már csak meg kellett mutassák tehetségüket.

Nagyon színes műsort sikerült összeállítani: a humoros megnyitó után nyugdíjas rock and roll következett, majd a bethlenfalvi Eszter néni egy gyönyörű Petőfi, majd egy vicces kortárs verset szavalt, a városfalvi Csáka család háromgenerációs dalprodukciójától kevés szem maradt szárazon. Ezeket követték a szebbnél szebb ruhákba öltözött szépkorúak táncbemutatói, bécsi és angol keringők, na meg a frissen tanult bachata.

A máréfalvi, betlenfalvi, kadicsfalvi és Felsőboldogfalva község fellépőit zsűri értékelte: Fincziski Andrea színművésznő és László Csaba koreográfus. A fellépők „vették” a néha szigorú, de bátorító zsűri meglátásait, mint a szülők elé kiálló gyerekek az apai szigor és az anyai önbizalomgerjesztés kereszttüzében fogadták, hogy jövőre jobbak lesznek. Nem magyarázkodtak, hogy sok férfi csak három alkalommal csatlakozott a táncpróbákhoz és számukra nem annyira az eredmény jelenti a sikert, hanem az út, amit az eredményig tesznek rengeteg együttléttel, nevetéssel.

Értékelendő, hogy egyesek műforgóval, 75 év élettapasztalattal és még mindig nem belesavanyodva a létbe, hanem tervekkel és lendülettel ébrednek nap mint nap. A táncos műsor kiegészült még különböző vicces, dalos és zenés produkciókkal is.

Záróakkordként az összes fellépő a zsűritagokkal, unokákkal együtt járta a színpadon a bachatát.

A szervezők ismételten köszönet mondanak a támogatónak, a lelkes önkénteseknek, a Nusi turkálónak, az AWG játékboltnak, a zetelaki nyugdíjasoknak, a Happy Dance Stúdiónak, a Picture Lock-nak, a máréfalvi, felsőboldogfalvi önkormányzatnak, a Melinda Instal vezetőségének, a városfalvi unitárius egyháznak, hogy felkarolták rendezvényüket és rendszeresen támogatják a szépkorúaknak szervezett mentálhigiénés csoportokat.

Sándor István szerint ugyanakkor dicséretre méltó, hogy vannak önkormányzatok, akik konkrét figyelmet, törődést fordítanak az idősödő korosztályra. „Ahol az önkormányzatok nem tudnak erőforrást rendelni az effajta tevékenységekre, ott találni lelkes cégeket, akik örökbe fogadnak, támogatnak egy-egy szépkorúaknak szóló mentálhigiénés tevékenységet, ami reményt ad a felnövekő generációknak is. Köszönet érte!” – értékelt a főszervező.