Sportgála?
Akkor beszéljünk róla!

Nem meglepő módon, a korábban közölt Udvarhelyen nincs sportélet? című cikkem megjelenése nem maradt visszhang nélkül. Kisebb viták indultak be a Facebookon, az egyikbe maga a megye első embere, a Hargita megyei önkormányzat elnöke Borboly Csaba is bekapcsolódott, aki a mihir.ro-t „egy politikai célból fenntartott oldalnak” titulálta, ahol kár keresni az igazságot, engem pedig „fizetett provokátornak” nevezett.

„El tudnál képzelni egy híradós anyagot, ahol sok embert és eredményeit sárba taposod és azt, aki az egészet szervezte, meg sem kérded?” írta a Facebookon Borboly Csaba arról a cikkről, amelyet politikai indíttatású írásnak igyekezett beállítani.  Később felelőtlen mocskolodásnak nevezte. Majd hazugságra alapozott újságírásnak. Aztán a szekus világ utóéletének. Végül objektív „véleménynek” (????) mely a térségek közti gyűlöletet, a politikai lejáratást kívánja szítani, elérni. Magáról az egész vitáról pedig nemes egyszerűséggel azt állította, hogy csak „vihar a biliben”.

Jóságos ég! Készítsem esetleg a hivatalos papírokat, amelyek kifogástalan elmeállapotomat és/vagy büntetlen előéletemet igazolják? Nem gond!

Fizetett provokáció?

El kell ismernem, hogy a megyeelnök még engem is elbizonytalanított. Azt persze tudtam, hogy cikkeimet szabadidőmben, hobbiból írom (egy garast nem kapok értük), s hogy általában olyankor ragadok tollat, amikor „kikívánkozó” véleményem van, avagy kérdések merülnek fel benne. Továbbá azzal is tisztában voltam, hogy senki nem mondja meg nekem, hogy miről és hogyan írjak.
Ennek ellenére – bizonytalanságomat eloszlandó – kénytelen voltam utólag is elolvasni a saját cikkemet, mert egyszerűen nem éreztem, hogy „fizetett provokátorként” szültem, vagy bárkinek az eredményeit sárba tiportam volna.
Nekem lett igazam, de erről kicsit később.

Borboly-intermezzo

A cikk – ami nem „híradós”, tényközlő írás, hanem pusztán egy kérdéseket felvető saját szemszögemből írt elmélkedés – semmi mást nem tesz, mint megjegyzi, hogy a „A Hargita megyei Sportgála díjazása arra enged következtetni, hogy Székelyudvarhelyen és környékén vagy nincs sportélet, avagy ha van, akkor az Csíkszeredában nem sokat ér. Persze, az is elképzelhető, hogy a megyeközpontban akkora a köd, hogy a város határán kívüli sportélet nemigen látszik.”

Az idézett mondat arra utal, hogy amikor egy egész sportévet felölelő eredményhirdetéskor 24 dobogós helyből 23 Csíkszeredának jut és egy Gyergyószentmiklósnak, akkor az udvarhelyi emberben akaratlanul is felmerül a gondolat, hogy itt valamilyen hiba lehet a számításban. Magyarul: nehezen elképzelhető, hogy ez legyen a megyei sportélet valós képe!

Ez követően pedig a cikkben felsorolok néhány, udvarhelyi sportolók által véghezvitt bravúros sportteljesítményt, amely simán ott lehetett volna valamelyik kategória megyei dobogóján. Úgy vélem, nem kell „fizetett provokátornak” lenni ahhoz, hogy egy ilyen díjazás értetlenséget sugalló kérdéseket szüljön.

A vitának helyt adó internetes fórumon szembesítettem érveimmel Borboly Csabát is, magyarázatot kérve a cikket és a személyemet érintő állításaira, s bár a megyeelnök az én posztolásaimat követően is válaszolgatott mások kérdéseire, az enyémeket szabályosan levegőnek nézte. Az egyetlen reakció, amit kiváltottam, hogy módosította, finomította korábbi hozzászólásait, például a „fizetett provokátor” kijelentésből törölte a fizetett szót. A megyei önkormányzat nyelvjárásával élve, ekkor még bíztam abban, hogy ez egy komoly előrelépés, de utólagosan pontosítanom kellett.

Összegezve, ez a cikk nem tiport sárba sem embert, sem eredményt, egyszerűen csak kérdezett. Tette ezt nyíltan. De ami fontos, hogy végül elérte célját, mert a kérdésekre megkapta a válaszokat is. Akitől kellett!

És akkor az eredményekről!

Az új esztendő első napján Facebookon vette fel velem a kapcsolatot Ábrahám Előd, aki 10 éve a Hargita Megyei Sportigazgatóság munkatársa. Segítségét ajánlotta fel, hogy elmagyarázza, miként történik az eredmények begyűjtése, annak kiértékelése és a javaslatok kezelése.

Beszélgetésünk során szóba került az a bizonyos pontozási rendszer, amellyel a sporteredményeket különböző kritériumok alapján értékelik, amelyen egyébként bármikor lehetne változtatni. Persze, ha lenne rá épkézláb javaslat.
Kiderült viszont, hogy nem ebben rejlik a hiba. A Sportgálán évek óta történő díjazás egészen más okból olyan, amilyen.

A kiértékelést ugyanis megelőzi egy adatbegyűjtési folyamat, elsőként ezen áll vagy bukik minden. Jóval a Sportgála megszervezése előtt, a Sportigazgatóság e-mailt és hagyományos levelet küld a sportkluboknak, egyesületeknek, edzőknek, sportolóknak, amelyben javaslatokat kér a díjazandó sportolókra, természetesen eredményeik beküldésével és azok alátámasztásával is (klub, edző, diploma, stb.)

Ábrahám Előd elmondta, a szabályzat szerint kluboknak kötelességük válaszolniuk, ennek ellenére az adatok begyűjtése embert próbáló feladat.

„Nem lehet mindenkit levadászni, 10 éven át próbáltam és sosem sikerült teljesen. Mindenki tudja a megyében, hogy év végén Sportgála van, mégis alig néhányan küldik be az eredményt (Udvarhelyről – szerk. megj.). Tíz év alatt nem kaptunk majdnem semmit. Pedig aki küld, azt valamilyen formában díjazzák. Most is úgy kerültek elő néhányan, hogy felhívtam és megkértem szépen, hogy küldjenek. Kicsit mérges is vagyok, ha úgy kellene segíteni, hogy ők maguk sem akarják” magyarázza Ábrahám Előd, aki mögött egyébként 26 évnyi aktív sportolás rejlik.

Megjegyezte, hogy tovább nehezíti a feladatot, ha nem klubról van szó, esetleg egy olyan sportágról, amely Romániában nem hivatalos, arról nem is beszélve, hogy olyan sporteredmény is szóba kerülhet, amelynek kivitelezőiről semmit nem tudni, elérhetőségük sincs.

Mit lehet tenni?

Egyértelmű tehát, hogy ez a módszer nem tökéletes, hatékonysága pedig sok kívánnivalót hagy maga után. Viszont egyelőre nincs jobb, mint ahogy javaslat sincs, hogy miként lehetne ezt jobban, hatékonyabban kivitelezni.

Az Ábrahám Előddel folytatott beszélgetés során kiderült, hogy az intézménynek egyszerűen nem telik az erejéből arra, hogy egy olyasvalakit „állítson rá” az ügyre (és meg is fizesse), aki lefedi a megyét, napi szinten képben van a teljes megye sportéletével, kapcsolatban áll a megyei sportélet minden fontosabb szereplőjével, évi rendszerességgel összeállítja – lehetőleg hiánytalanul – a teljes adatbázist, stb., stb.

Ráadásul egy ember kevés ehhez. Ugyanakkor az már inkább tűnik kivitelezhetőnek, hogy minden városban legyen valaki – önkéntes, szakmabeli, sajtós, hivatali ember, akárki – aki szemmel tartja a térség sportéletét, felelősségteljesen összegyűjti és a Sportigazgatóságnak továbbítja a sportsikerek adatbázisát. Persze ez csak egy ötlet. Vállalná valaki?

Most akkor meg lehetne kérdezni az udvarhelyi, udvarhelyszéki sportélet szereplőit, hogy miért nem küldik be az eredményeket. A válasz minden bizonnyal az lenne: „mert úgysem díjaznak”. Persze a Sportigazgatóság részéről rögtön jönne a magyarázat, hogy azért nem díjazzák, mert nincs beküldött eredmény, és máris a tyúk és a tojás örök és megválaszolatlan kérdéséhez lyukadunk ki, ami egyrészt nem segít a helyzeten, másrészt nem is vezet sehova. Viszont így megy már több, mint egy évtizede.

Tanulság

Úgy vélem, fölösleges hibásokat keresni ez ügyben, sokkal inkább fontosabb lenne azzal foglalkozni, hogy miként lehet ezen változtatni. Tény, hogy jelen pillanatban akarva, akaratlanul, de a Hargita megyei Sportgála díjazása nem a valós arcát mutatja a megyei sportélet sikerességének. Hiszen amíg a kalapba nem dobnak bele minden teljesítményt (és most teljesen mellékes, hogy kinek a hibájából), addig ne csodálkozzunk azon, hogy a végeredmény torz lesz.

Ami engem, cikkírót illet, egy hibát követtem el. Több opció felsorolása mellett azt mertem feltételezni, hogy Csíkszeredában a nagy köd miatt nem látszódnak az udvarhelyi sportsikerek. Igen, tévedtem. Részben. Mert az eredmények tényleg nem látszódnak, de ez nem a köd miatt van. Bocs.

Átgondolva az egészet, arra a következtetésre jutottam, hogy a vitát kiváltó cikkemre nyugodtan lehet kígyót-békát kiáltani, megírásának indítékát lehet „fizetett provokációnak” (kozmetikázva csak provokációnak), viharkavarásnak, kekeckedésnek, értetlenkedésnek nevezni, esetleg – ha már minden opcióból kifogytunk – ama alapvető emberi jog gyakorlásának is, amit szabad véleménynyilvánításként ismerünk. És elismerünk. Vagy nem! Vagy csak látszólag.

Az általa kavart szél vitorlába fogását pedig használhatják nyugodtan akár politikai tőke kovácsolására is, imidzsépítésre, mások lejáratására, ujjal mutogatásra vagy tudom is én mire, nem érdekel. Egy dolog amúgy is biztos, az írás elérte célját: kinyitotta a megye sportéletének egyik Pandóra szelencéjét (mert több is van), köztudatba hozott egy témát, amelyről tetszik vagy sem, de beszélni kell. A szőnyeg alá söprés nem az én módszerem.

Ha pedig netalán valami pozitív hozadéka is lesz, akkor én ezt az egészet azzal az egy szóval könyvelem majd el: megérte! Punktum!